Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
Az özönvíz után az egész földön csak egyetlen nyelven beszéltek az emberek. Egyszer felkerekedtek, és Sineár földjén, egy völgyben telepedtek le. Először téglát készítettek, majd abból várost építettek. Egy nap az jutott az eszükbe, hogy olyan magas tornyot emelnek, amely az égig fog érni. Így akartak maguknak hírnevet és dicsőséget szerezni.
Amikor az Úr látta, hogy milyen nagy munkában vannak az emberek, leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot. Nagyon nem tetszett neki, amit látott, mert tudta, hogy ha elkészül az égig érő torony, akkor az emberek túlságosan büszkék lesznek magukra. Azt fogják gondolni, hogy már nagyobbak, mint maga az Úr, és ezért nem fognak hozzá imádkozni. Így büntetésül összezavarta a nyelvüket. Mindegyikük más és más nyelven kezdett el beszélni – nem is értették egymást. A vezetők hiába akarták kiadni az utasítást az építkezéshez, az emberek nem értették, mit mondanak. Az egyik kőműves nem értette a másikat, az ácsok sem tudtak tovább dolgozni, és a téglavetést is abbahagyták. Teljes lett a zűrzavar. Mindenki kiabált és szaladgált, de hiába: nem tudták folytatni a torony építését.
Nem is maradtak sokáig együtt. Mindenki összepakolta a holmiját, és az emberek szétszéledtek szerte a világban. Így alakultak ki a nyelvek.
A félbemaradt tornyot Bábel tornyának nevezzük, bábeli zűrzavarnak pedig az olyan helyzeteket, amikor az emberek össze-vissza szaladgálnak, nagy a hangzavar és a felfordulás.
**I. ennyi nyelv volt az építkezés elején
II. téglákat egymásra rak
III. építőkő
IV. ez is épült a városban
VI. itt telepedtek le az emberek
VII. a várost és a tornyot készítők más szóval**
ilyen lett volna bábel tornya: