evél&levél

Az írás (Evangélikus Élet, 24. szám) bevezetőjében döbbenetes adat olvasható: Magyarországon 1956 óta 5,3 millió terhességmegszakítás történt.

Még a kádári időkben részt vettem egy orvosi értekezleten, amelynek az abortusz volt a tárgya. Az előadó ismertette a hallgatósággal, hogy a Ratkó-korszak óta eltelt években ötmillió terhességmegszakítás történt hazánkban. A tízmilliós országban ötmillió magzatot pusztítottak el; ennyien nem születhettek meg, nem kapcsolódhattak be a társadalom életébe, munkájába. Ha folytatódik ez a tendencia – mondta az előadó –, az országunk kihalásához fog vezetni; a népesség saját magát pusztítja el, így körülbelül ötven-hatvan év múlva Magyarországot le lehet radírozni Európa térképéről. Bármi áron meg kell állítani ezt a veszélyes tendenciát – hangsúlyozta. Az akkori kormányzat bevezette a gyermekgondozási segélyt, a gyest, ezáltal segítve a gyermekeket vállaló családokat, hogy az anyák ne az abortuszt válasszák.

Az emberi élet nem a megszületéssel kezdődik, hanem az anyai petesejt megtermékenyítésével. Ekkor indul el a petesejtben az a csodálatosan összehangolt, beprogramozott folyamat, amelynek során a méhben kifejlődik a magzat. Már az embrionális élet korai időszakában kezdenek kialakulni az egyes szervrendszerek. A szívműködését ugyancsak figyelemmel lehet kísérni már a korai időszakban is. Néhány hónapos korában aztán füllel is hallhatók a magzat szívhangjai; minden édesanya jól emlékszik a gyermeke mozgásaira. Sose szabad szem elől téveszteni, hogy a méhen belül él a magzat!

Az élet folyamatát bármikor meg lehet szakítani erőszakosan. A terhesség korai időszakában ezt a cselekedetet abortusznak – terhességmegszakításnak – nevezzük, a már megszületettek életének szándékos elpusztítását pedig gyilkosságnak tartja a törvény. A lényeg mindkét esetben ugyanaz – emberölés. Egy tízmilliós országban ötmillió magzat elpusztítása tehát – népirtás.

Komolyan kellene venni az ősi Tízparancsolatot, amelyben benne van: „Ne ölj!”

Németországban, egy szülészeti klinikán ultrahangfelvételekkel kiegészített videofilmet készítettek egy terhesség megszakításáról. Ezt a videokazettát volt alkalmam megnézni. Először a nyugalmi állapotban levő magzatot mutatták meg az abortusz megkezdése előtt. A magzat úszkált a magzatvízben. Szívműködését egy speciális műszer regisztrálta. Ezután kezdődött el a méhszájnak a fémszondákkal való tágítása. Ezáltal mechanikus inzultusok érték a magzatot; igyekezett kitérni a szondák nyomása elől, próbált menekülni a magzatvízben. Meg is rémülhetett, mert a szívműködése felgyorsult a nyugalmi állapotban mért érték kétszeresére. A méhszáj kitágítása után kezdték el szétszaggatni az élő magzatot a műszerrel, majd eltávolították testének darabjait a méhből. Ez az abortusz.

Készítői a Néma sikoly címet adták a videokazettának. Azt javaslom, hogy azok, akik az abortusz – mint emberi jog – érvényesítése mellett kardoskodnak és döntenek, vagy törvényt hoznak róla, nézzék meg ezt a kazettát. És gondoljanak arra, hogy ők is csak azért láthatták meg a napvilágot, mert az édesanyjuk hagyta őket megszületni.

Dr. Münich Béla (Szolnok)