Keresztutak

Lukács-kápolna

Kéthetes nyári gyerektábort rendezett a közelmúltban a soltvadkerti művelődési ház. A tábor programjai közé ezúttal próbaképpen kerékpáros városnézést is beiktattak a szervezők. A több mint húsz résztvevő többsége tíz éven aluli volt és – lakossági százalékarányukat meghazudtolva – evangélikus. Ezért is vették sokan örömmel, hogy végre benézhetnek az eddig csak távolról csodált Lukács-kápolnába.

A város szélén található földesúri temetkezési helyet két éve újíttatta fel a katolikus egyházközség. A reformkorban épült kápolnában helyet foglalva a kirándulók először énekeltek, majd közösen megfejtették a falon függő képek és feliratok jelentését: kiderült, hogy az épület sokáig katolikus ravatalozóként működött. A stációk, azaz Jézus szenvedéstörténetének állomásai ismertek voltak a gyerekek előtt, akik szinte kivétel nélkül – a Vadkerten szokásos rend szerint – hittanra járnak. Ezután a közös protestáns temetőben néztek meg néhány sírt, köztük Bócsa-puszta első „megszállóiét” (a Gáspár családét), az evangélikus földesúri családét (a Sigrayakét) és az egyetlen megmaradt, gót betűs német sírkövet, Jeremias Schiszlerét.

Kerékpározás közben aztán, amikor egy út menti feszület mellett álltak meg, újból előkerültek a vallási tárgyú kérdések. Ki emelhet ilyet? Milyen céllal? Mit kell ráírni? És a leglényegesebb: miért van vaskerítéssel körülvéve? Bizony eltelt egy-két perc, amíg ifj. Káposzta Lajos túravezető rávezette őket a kerítés valódi szerepére. Ez pedig bizony korántsem teológiai alapú: a hajdan reggelente ki-, esténként pedig behajtott tehéncsorda máskülönben nem lett volna tekintettel a hitbuzgalmi építményre – és egyszerűen feldönti…

K. L.