Élő víz

Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. (Ef 5,8–9)

Szentháromság ünnepe után a nyolcadik héten az Útmutató reggeli és heti, az Újszövetségből való igéi a világosság gyümölcsét jelenítik meg Isten gyermekeinek az életében. Milyen tulajdonságai vannak e lelki gyümölcsnek, s kitől vegyük és kapjuk a példát a gyümölcstermésre? „A te kegyelmedről / Jóságodról elmélkedünk templomodban, ó Isten. (…) …jobbod csupa igazság. Örül Sion hegye, (…) mert igazságot osztasz.” (Zsolt 48,10–12; Károli fordítás) Az Úr Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az (örök) élet világossága.” (Jn 8,12) S ha Jézusban éltek, akkor „ti vagytok a világ világossága. (…) Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,14.16). Isten dicsőségére élni: ez a keresztények élethivatása! Pál ennek megéléséhez felidéz egy ősi keresztelési himnuszt: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef 5,14) Mindezekről reformátorunk így tanít: „Nem a gyümölcs teszi a fát jóvá, hanem a fának kell előbb jónak vagy jóvá lenni a gyümölcs nélkül, mielőtt gyümölcsöt hozna. Éppen így az embernek is jó cselekedetek nélkül kell megigazulnia, mielőtt jót cselekedhetnék.” Istenbe vetett bizalmunk világosságának fényében egyetérthetünk Jakabbal: „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2,17) A világosság gyümölcse viszont – mint egy szőlőfürt – a keresztények életjele! Folyamatos megszentelődésünk, gyümölcstermésünk állandó választást is jelent, Pál intelme szerint: „…mi köze van a világosságnak a sötétséghez?” – „…így szól a mindenható Úr.” (2Kor 6,14.18) Az igazság gyümölcse a mennyei bölcsességből ered, mert „a felülről való bölcsesség (…) jó gyümölcsökkel teljes” (Jak 3,17). Ha befogadjuk a szívünkbe a világ Világosságát, „akkor olyan világos lesz az egész (életünk), mint amikor a lámpás megvilágít téged (és engem is) a fényével” (Lk 11,36). Ezért vigyázzunk lelki szemeink tisztaságára! Az Úr Jézus nem volt sem „titkos ügynök”, sem „zugprédikátor”; ezt hallgatói (is) tanúsíthatják: „Én nyilvánosan szóltam a világhoz: (…) titokban nem beszéltem semmit.” „…ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” (Jn 18,20.23) – kérdezte a gonosz szemű, „sötét testű” szolgát (l. Lk 11,34). Az a Pál biztat közös örömre, aki mártírhalálával italáldozatul szolgált Isten előtt. Felhívása ezért hiteles; nem jelent teljesíthetetlen kérést, s nem rejt ellentmondást: „…félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést…” (Fil 2,12–13) Isten munkatársai lehetünk, ha be- és felismerjük, hogy minden kegyelem: szándék és véghezvitel egyaránt! Hálából az elnyert üdvösségért a világosság gyümölcsét teremhetjük, mert „hitből jön a cselekedet, / Hogy életünk betöltse…” (EÉ 320,5)

Garai András