e-világ

A hét kérdése: két azonos nemű gyermek születése után joguk van-e a szülőknek meghatározni harmadik, születendő gyermekük nemét? Nem egy ócska színvonalú bulvárlap címoldalán látom az újságosnál, hanem a magyar kormány képviselője érdeklődik arról, hogy milyen gondolatok támadnak erről bennem. Megkérdeztek, válaszolok.

Édesapa vagyok. Szeretek kicsi gyerekem szemébe nézni: szeretem látni benne a mosolygós bizalmat, a határozott akarást, várakozást – az önálló személyiség félreismerhetetlen jeleit. Örülök, hogy nem a tulajdonom, hanem önálló emberke, akinek méltósága van. Én pedig azért lehettem szülővé, hogy erősebbként vigyázzak arra, hogy a kisebb, a védtelenebb ne sérüljön. A feltett kérdés orvosi jelentését – hogy mindez a génsebészetre utal-e, vagy inkább a „nem kívánt nemű” gyermek abortálására – nem tudom megítélni, de azt tudom, hogy ez nem jog kérdése: születése előtt erőszaknak alávetni a védtelent. Aki nem érti, mire gondolok, időnként nézzen bele egy kicsi gyerek szemébe…

Lelkész vagyok, aki meggyőződéssel hiszem, hogy Isten ajándéka, ha egy férfi és egy nő szerelmi közösségét – akár harmadik – gyermekkel ajándékozza meg. Semmi jó és emberséges nem származik abból, ha a születendő élet jelentkezését összetévesztjük a jóléttől szédelgő nyugati világ termékkatalógusaival, amelyből azt választunk ki, amihez éppen kedvünk van. Az emberi élet és méltóság lebecsülése csak a legszégyenletesebb történelmi korok és eszmék sajátja.

Lelkész vagyok, aki gyakran találkozom a jövőt érintő kérdésekkel, etikai problémákkal is. Például akkor, amikor a kórházakban betegeket látogatok. Nem ritka a gyógyszerhiány, az orvoshiány, a nővérhiány, az odafigyelés és az emberség hiánya. Csodálkozom, hogy a hivatalban levő egészségügyi miniszter számára a megszületendő gyermekek nemének manipulálása a legégetőbb szakmai, etikai kérdés… És lehetek a teológia doktora, aki mindig szívesen beszélget a jövőről és az erkölcsről, most késztetést sem érzek arra, hogy a nyári szabadságidőbe jobb híján belekiáltott kampányötletre lázas szakmai párbeszédbe bonyolódjam. Talán mert naponta találkozom olyan emberi és jövőt érintő kérdésekkel, amelyekről alig beszélünk.

Magyar választópolgár vagyok, akitől választ kérnek a nemek, kisgyermekek nemének kérdésében. Hadd legyen a válaszom is: nem! „Egy értelmes társadalmi vita alapjait akarjuk megteremteni” – mondja a szóvivő. Az értelmes beszélgetéshez értelmes és főleg emberséges kérdéseket kérnék.

Dr. Korányi András