A hét témája

Belsö felújítás közben

A 2004 decemberében történt délkelet-ázsiai szökőár-katasztrófa után két nappal indultak el Srí Lankára a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai. Fél évvel a katasztrófa után már javában folyik a rehabilitációs, rekonstrukciós munka. Az elmúlt fél év eredményeiről Bálint Gábor programvezető számol be.

– Hogyan indítja el programjait egy magyar segélyszervezet egy távoli, hazánktól hétezer-ötszáz kilométerre fekvő, teljesen idegen kultúrájú országban?

– A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet már a szökőár másnapján a helyszínre indult, hogy enyhítsen a humanitárius katasztrófán, és hogy közvetlenül támogassa a károsult családokat, kisközösségeket. A világban történő katasztrófák természetesen különböznek egymástól, azonban a természeti csapások és a háborús károkozások után kialakult helyzet kezelésében, a segítségnyújtás megszervezésében országoktól, térségektől függetlenül sok hasonlóságot tapasztaltunk másfél évtizedes munkánk során. A segélyszervezet egyik legfontosabb alapelve, hogy amikor megkezdi a katasztrófák utáni azonnali segítségnyújtást, már eleve meghatároz egy stratégiát a munka területére és időtartamára vonatkozóan. Természetesen a részfeladatok a munka előrehaladtával módosulhatnak, de például Srí Lanka esetében már rögtön az első napokban eldőlt, hogy hosszú távú, legalább kétéves program indul. Az azonnali segítségnyújtás megszervezése során már megkezdtük azoknak a felméréseknek az elvégzését, amelyek alapján a jelenlegi rekonstrukciós munkánkat végezzük. A kezdeti lépések megtételéhez helyi partnerszervezetünk, a Srí Lanka-i Egyházak Tanácsa is jelentős mértékben hozzájárul.

– Ez azt jelenti, hogy egy helyi partnerszervezettel közösen dolgoznak?

– Amikor 2004 decemberében megkezdtük a munkát, a humanitárius programok lebonyolításával párhuzamosan létrehoztunk egy irodát Srí Lanka fővárosában, Colombóban, illetve aktív tagjaivá váltunk annak a nemzetközi koordinációs konzorciumnak, amelynek feladata a térségben dolgozó segélyszervezetek, illetve a Srí Lanka-i kormányzat munkájának összehangolása. Kialakítottunk egy helyi programvezetőkből, mérnökökből, szociális munkásokból, asszisztensekből álló nyolc-tíz fős kis csapatatot, amelyet egy-két kiküldött munkatársunk vezet. Szükség esetén pedig további harminc-negyven helyi önkéntest is bevonunk, amikor egy-egy nagyobb segélycsomagosztást, felmérést kell lebonyolítani. Ez az iroda vezeti thaiföldi programjainkat is; itt munkánkat egy helyszínen élő magyar önkéntes is segíti. Korábban is ezt a módszert követtük, amikor – többek közt – Afganisztánban, Szerbiában, Üzbegisztánban, Irakban, Ukrajnában kezdtük meg humanitárius segélyprogramjainkat. Természetesen folyamatos kapcsolatban állunk helyi és a térségben dolgozó külföldi partnereinkkel, illetve a komolyan dolgozó segélyszervezetek közösségével és az ENSZ szervezeteivel.

– Milyen munkát végzett eddig Srí Lankán a segélyszervezet?

– A kiérkezésünket követően arra próbáltunk koncentrálni, hogy helyi kollégáink információira és felméréseinkre támaszkodva a menekülteken, illetve a fizikailag és lelkileg sérült embereken próbáljunk segíteni. Ennek érdekében az ország északi, keleti és déli részein a legrászorultabbak közt közel tizenötmillió forint értékben osztottunk szét a mindennapi élethez szükséges alapvető segélyárut (élelem, ivóvíz, higiéniás egységcsomagok, alsó- és felsőruházat, háztartási felszerelések, vízfertőtlenítő szerek). Helyi orvosok, illetve a Srí Lanka-i Egészségügyi Minisztérium bevonásával az ország több pontjára juttattuk el a magyar kormány felajánlását, egy másfél tonnás gyógyszerszállítmányt. Ezen kívül tíz közösségi és negyven családi sátrat is kiszállítottunk a térségbe. A pszichoszociális programunk keretében szakembereink különböző menekülttáborokban végeztek olyan lelki segítségnyújtást, amely segített feldolgozni az érintett lakosság körében a szökőár tragédiáját, családtagjaik elvesztését.

Az újjáépítési, illetve rehabilitációs munkánkat két helyszínen kezdtük meg egyszerre: északon Point Pedro mellett Polikandy West településen lakó, illetve a tamil–szingaléz konfliktus következtében néhány évvel ezelőtt a térségbe telepített halászoknak építtettünk több mint ezer éves hagyományok alapján készülő katamaránokat a szükséges felszereléssel. A program során összesen negyvennégy halászhajót és a hozzájuk tartozó hálókat, tároló edényeket, halfeldolgozó eszközöket adunk át. Az itt élő tamilok nagyon szegények – ezt jól mutatja az a tény, hogy egy katamaránt két család használ –, de az új hajókkal a naponta kifogott negyven-száz kilogramm hal helyi viszonyok között jó megélhetést biztosít.

A másik programhelyszínünk az ország déli részén található Polhena település, illetve Matara város. Polhenán a segélyszervezet már teljesen felújított harminc – a szökőár következtében tönkrement – házat. Az újjáépített otthonokban lakó családok közül többen gyermekeiket, közeli hozzátartozóikat vesztették el. Amikor sor került az első tíz ház átadására, vegyes érzelmekkel álltunk szemben azokkal a családokkal, amelyek például gyermekeiket vesztették el abban a házban, amelyet újjáépítettünk. A családok és mi is nagyon örültünk, hogy elkészült az épület, ugyanakkor a sebek lassan gyógyulnak, nem mindenki tud önfeledten örülni az adományokból felépült házaknak. Megdöbbentő volt azzal a családdal is találkozni, amelynek az egyik tagja, a legkisebb fiú nem a szökőárban, hanem autóbalesetben halt meg, akkor, amikor már megkezdtük a munkát a településen. Terveink szerint összesen száz, részlegesen vagy teljesen összedőlt házat építünk újjá. Ezenkívül Matara városban elkészültek egy huszonöt átmeneti lakásból álló közösségi épület tervei. Ez hosszabb távon is lakhatási megoldást nyújt közel száz, jelenleg is menekülttáborban élő lakosnak.

A napokban indítunk utcai drámajáték-sorozatot, amely a lakosságot ért traumákat segít feldolgozni. Azért választottuk a pszichoszociális segítségnyújtásnak ezt a formáját, mert a helyi kulturális szokásokhoz ez a módszer nagyon közel áll. A programban helyi színészekből és pszichológusokból álló, tízfős csoport tíznapos programsorozatot szervez, bevonva a lakosságot. Elsőként Polhenán, a későbbiekben pedig az ország különböző pontjain próbáljuk enyhíteni ily módon az embereket ért lelki traumát.

– Épül-e magyar falu Srí Lankán?

– Jelenlegi információink szerint a Magyar Ökumenikus Segélyszervezeten kívül még semmilyen más magyar szervezet nem adott át új vagy felújított házakat. A szervezet házépítő programját nevezhetjük a „magyar falu” építésének is, hiszen egy háromezer fős településen – Polhenán – az összes olyan házat újjáépítjük, amelyek a Srí Lanka-i kormány által kijelölt, a tengerparttól számított száz méteres övezeten kívül találhatóak.

– Hogyan segíti a református, illetve az evangélikus egyház a munkálatokat?

– Igen jelentős mértékben támogatja délkelet-ázsiai programjainkat a magyar református és az evangélikus egyház, hiszen mindkettő országos gyűjtést rendezett. Külön említeném meg a felvidéki magyar református egyház több millió forint összegű támogatását is, amely a gyakorlatban egy polhenai „utca” felépítését teszi lehetővé. Azt is fontosnak tartjuk, hogy a kollégáink között többen a Srí Lanka-i anglikán, metodista egyház tagjai. Természetesen rajtuk kívül vannak buddhista, muszlim és hindu kollégáink is, hiszen minden segélyprogramunk egyik alapelve, hogy nemcsak a kedvezményezettek, hanem a munkatársak kiválasztásánál is törekszünk egyfajta nemzetiségi és vallási egyensúlyra. Erre egyébként azok a nagy nemzetközi ernyőszervezetek és segélyezési hivatalok is köteleznek minket, amelyeknek tagja a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet.

– Csak magyar adományokat juttatnak célba, vagy más országok is támogatják a munkájukat?

– A legjelentősebb összeget Magyarországon gyűjtöttük, de már több szervezet jelezte, hogy támogatni kívánja programjainkat. Elsőként izlandi partnerünk kért fel egy kisebb program lebonyolítására, azután más európai országok is jelezték, hogy lebonyolító partnerként számítanak ránk. Ezenkívül – a magyar szervezetek közül egyedüliként – az Európai Unió Segélyezési Hivatala (ECHO) meghívott bennünket arra a tanácskozásra, ahol lehetőség nyílik az unió által támogatott segélyprogramok végrehajtására. Ez az eddigi munkánk nemzetközi elismerését is jelenti, hiszen az ECHO-programok lebonyolítása rendkívül szigorú és ellenőrzött rendszerben történik; több előfeltételnek kell megfelelni már ahhoz is, hogy egy ilyen megbeszélésen részt vegyünk. A későbbiekben, a fejlesztési szakaszban pedig a EuropeAid támogatására is számítunk.

– Hogyan tájékoztatják az adományozókat?

– Az ökumenikus segélyszervezet eddig is több csatornán keresztül adott tájékoztatást, nem csupán délkelet-ázsiai munkájáról, hanem a jelenleg folyamatban lévő többi segélyprogramról is. Adományozói körünknek évente több alkalommal részletes beszámolót küldünk, amelyben mindenki számára érthetően és tényszerűen mutatjuk be az elvégzett munkát. Több alkalommal filmvetítéssel egybekötött tájékoztatót tartottunk gyülekezetek részére, iskolákban, művelődési házakban. Fontosnak tartjuk, hogy adományozóinknak életszerűen mutassuk be tevékenységünket, vagyis azt, hogy mi történik a valóságban forintjaikkal. A támogatásért ezúton is köszönetet mondunk.

– Hogyan fogadták a Srí Lanka-iak a magyar segélyszervezetet?

– Azokon a területeken, ahol dolgozunk, természetesen mindenki örömmel fogad bennünket, és nagyon barátságosan viszonyul hozzánk, elismerik és megbecsülik munkánkat. Ezenkívül a Srí Lanka-i kormányzat több minisztere és más kormányzati szervek is személyesen hívtak meg bennünket különböző alkalmakra, megbeszélésekre. A helyi egyházakkal – keresztény, buddhista, hindu és muszlim – is nagyon jó a kapcsolatunk. Akár szingaléz, akár tamil területen dolgozunk, mindenhol jó érzés magyarként segítséget nyújtani, mindenhol szeretettel fogadnak minket.

Ifj. Kis Boáz