Kultúrkörök

A „matyó fővárosban”, Mezőkövesden a méltán nevezetes Matyó Múzeum mellett egy másik egyedülálló gyűjtemény is látható: a Mezőgazdasági Gépmúzeum agrárműszaki emlékek és népi használati eszközök sorát mutatja be. A múzeum létrejötte Hajdú Ráfis János nevéhez fűződik, az ő gyűjteménye volt a gépmúzeum alapja. Törzsanyagát 160 gőz- és robbanómotoros erőgép, 100 mezőgazdasági gép, 50 gazdasági eszköz és számos gépalkatrész alkotja. A kollekció 1979 óta a miskolci Herman Ottó Múzeum kihelyezett közgyűjteménye.

A múzeum Mezőkövesdnek azon a részén van, ahol a 19. század közepén még lakóház nélküli gazdasági udvarok, úgynevezett ólaskertek voltak. Ennek emlékét őrzi a múzeum első részében látható istálló, a magház és az egyéb eredeti építmények. A 19. század vége felé aztán a parasztság fokozatosan lakóházakat is épített az ólas telkeken. Így jöttek létre a nagy tágas paraszti porták, ahol egy-egy család élete, gazdálkodása folyt nemzedékeken át az 1950-es évekig. Ide gyűjtötték be a betakarított termést, itt álltak a széna-, szalmakazlak, itt történt a kalászosok cséplése.

Ma több mint 2500 tárgy van a 2685 négyzetméteres alapterületen – az épületekben és az udvaron. Köztük több mint harminc nagyméretű benzines lokomobil látható. Ezeket a két-három tonna súlyú, a 20. század elején készült, egyhengeres, négyütemű, nagy lendkerekes gépeket cséplőgépek meghajtására használták.

A gazdasági gépészetet felvonultató kiállításrész a gyáripar által 1880-tól 1950-ig a mezőgazdaság részére gyártott gépi munkaeszközökből áll. A kisparaszti gazdálkodás kiállított tárgyai jelentős részben családi örökségből származnak.

Bőven találhatók itt belsőégésű robbanómotorok is. Ezeket először világítógázzal üzemeltették, ezért gázmotornak nevezték őket. (A századfordulón már közel húsz magyarországi városban működött világítógázgyár; a termelt gázt lakások, közterületek, üzemek világítására, fűtésére és motorok energiaellátására használták.) A robbanómotorok továbbfejlődését és gyorsabb elterjedését a folyékony üzemanyagra való áttérés gyorsította meg.

A gyűjteményben továbbá számos korai – 1890–1940 között gyártott –, többségében 110 voltos feszültséggel üzemelő elektromos áramfejlesztő és villanymotor is látható. Gazdag a múzeum a kovácsmesterek által készített díszes tárgyakban is. Külön is említést érdemel az a kiállításrész, amely egy jéggyártó üzem teljes berendezését mutatja be.

A vendégpihenő épületében, amely egy régi parasztház hangulatát kelti, a konyhapadka, a búbos kemence, a csikótűzhely és tartozékai mellett helyi népművészek állandó kiállításában is gyönyörködhet a látogató. A festett matyóbútor Kovács András és fia, Szabolcs munkája, a cserépedényeket Fehér Tibor népi iparművész készítette. A vendégpihenőben látható – saját életútját ábrázoló – fafaragásokat Hajdú Ráfis János, a matyó ihletésű festményeket pedig Skarbinecz György készítette.

Az intézmény 1996-ban elnyerte az Év Múzeuma címet, 2002-ben pedig az Év Múzeuma pályázat különdíját.

Kerékgyártó Mihály