EvÉlet - Lelki segély

„Kedves lelkésznő! Isten a szívemre helyezte, hogy mentsem meg egy kedves ismerősömet a kárhozattól. Művelt, jó szándékú családanya az illető, aki Jézust csodatévő prófétának ismeri csupán. Nem hiszi el, hogy ő Isten Fia, és nem érti, hogy miért ment a keresztre, miért nem mentette meg magát a kínhaláltól. Tudom, hogy milliószor elhangzott már az arról szóló magyarázat a szószékekről, hogy kicsoda Jézus, de aki nem jár templomba, nem hallhatja. Az én hitem, bizonyságtételem nem győzte meg az ismerősömet. Kérem, írjon Krisztusról, talán a cikk megragadja őt!”

Kedves levélíró testvérem, E.! Most, amikor világunk felett lassan lenyugodni készül a nap, egyre sürgetőbb hívása hallatszik az Úrnak. Jézus mondja: „Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt.” (Mt 24,32–33)

A fügefa Izrael egyik nagyon fontos prófétai jelképe. Ennek a természeti szimbólumnak a spirituális jelentése arra hivatott, hogy ébren tartsa a hívő ember figyelmét, és fokozza érzékenységét, fogékonyságát az idők jeleire. Annak tudatában kell élnünk mindennapjainkat, hogy az idő egyre fogy, és nem érdemes a megtérést és a megtérésre való hívogatást halogatni. Mindezek alapján nagyon örülök, hogy kedves testvérem szívén viseli ismerősének üdvösségét, hiszen ezzel arról tesz tanúbizonyságot, hogy hallgat az Úr hívására.

Hogy kicsoda Jézus Krisztus? Úgy gondolom, ez a legcsodálatosabb kérdés, amit valaha is feltettek nekem a Lelki segély rovatban. De mivel ez a „téma” szinte kimeríthetetlen, és válaszom terjedelmi korlátaira is tekintettel kell lennem, most Jézus Urunk személyét, jövő héten pedig a munkáját szeretném bemutatni.

Az apostoli levél gyönyörűen fogalmaz: „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.” (Zsid 1,3) Jézus Krisztus személyének megismeréséhez mindenekelőtt János evangéliumát és a Zsidókhoz írt levelet ajánlom olvasásra, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk az ószövetségi próféciákat sem, amelyek a Messiásról beszélnek (pl. vö. Ézs 7,14; 9,5; 53; Zsolt 22; Zak 9,9). Jézus Krisztus kezdettől fogva Istennél volt. Ő volt a teremtő Ige, aki által Isten létrehívta a világmindenséget. „Mert benne teremtetett minden, mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” (Kol 1,16–17)

Jézus Krisztus tehát örökkévaló, a Szentháromság egy Isten második személye. Az Atyával egylényegű, született és nem teremtetett, és általa lett minden (vö. Fil 2,6; Péld 8,27–30). Amikor arról van szó, hogy a Fiú Isten dicsőségének a kisugárzása, akkor az ő teljes isteni dicsőségére utal az Írás. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus személyében Isten lett láthatóvá (vö. Jn 10,30). Mint Istennek testben még meg nem jelent Fia lényegét tekintve azonos Jahvéval. Ő maga az univerzum hordozója és megtartója a világ kezdete óta, aki gondoskodott és gondoskodik a választott népről (1Kor 10,1–4) és minden emberről (Mt 6,30).

Ő volt az, aki Lelke által már az Ószövetségben bizonyságot tett a rá váró szenvedésekről és az eljövendő dicsőségről a prófétáknak (1Pt 1,11), mígnem az idők teljességében testet öltve eljött közénk. Jézus Krisztus Istentől és a kiválasztott szűztől, Máriától született, fogantatása pedig természetfeletti módon ment végbe (Lk 1,35; Mt 1,18–20; Ézs 7,14; 9,5).

Tehát valóságos Isten és valóságos ember. Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért szállt alá a mennyből. Azért jött, hogy bűneinkért, hibáinkért és betegségeinkért a keresztfán ő maga legyen az engesztelő áldozat az Úr előtt (Ézs 53,5; 1Pt 2,24). Szentül és bűntelenül, csupa önzetlen szeretetből az igaz meghalt a nem igazakért (2Kor 5,21). Megízlelte a halált, a sír hidegségét, leszállt a poklokra, megtapasztalta az Atyától való teljes elszakítottság iszonyatát, mert ha ezt nem vállalja, minden ember menthetetlenül elvész (vö. Mt 27; Jn 19). De feltámadt harmadnapra a mi megigazulásunkra, és ezzel az Atya igent mondott szolgálatára (ApCsel 2,24–32; Jn 20).

Jézus él. Feltámadása után sokaknak megjelent, és megígérte övéinek, hogy mennybemenetele után elküldi a Szentlelket, aki majd a pártfogójuk lesz, és elvezeti a tanítványokat a teljes igazságra (Lk 24,34; Jn 16,6–15). Jézus Krisztus azóta az Atya jobbján ül, ahol közbenjár értünk, és ígérete szerint újra eljön hozzánk, most már nem szolgai formában, hanem dicsőségben (Kor 15,28; Jn 14,28; Jel 22,20).

Kedves E.! Ha ismerőse érdeklődő szívvel fordul Jézus felé, ezeknek az alapoknak és a felsorolt igehelyeknek az alapján együtt tanulmányozhatják az Írást. Valahogyan úgy, ahogy Fülöp és az etióp kincstárnok tette (ApCsel 8,26–40). Kérem, mindenekelőtt mutassa be Megváltónkat neki! De készítse elő a találkozást úgy, hogy imádkozik érte. Az Úr bölccsé teszi Önt, ismerősét pedig fogékonnyá. Az élő ige pedig cselekedni fog a Lélek által. Imádságos háttérre számíthat.

Szőkéné Bakay Beatrix