evél&levél

Az Evangélikus Élet július 24-i (30.) számában olvastam dr. Korányi András lelkésztársam Nem című írását. Nem kiegészíteni, felülírni vagy bírálni szeretném az írást. Minden mondatával teljes mértékben egyetértek. Írásom talán egy kicsit továbbviszi gondolatainkat abban az irányban, hogy „honnan jöttünk, hová megyünk, és kik vagyunk”.

Négy fiúunokám van. A legidősebb hat és fél éves, a legkisebb kilenc hónapos. Egymás után érkeztek. A két idősebb fiú után mondtam lányomnak, menyemnek: de jó lenne a fiúk után egy kislány is! (A nagyapai szív várakozása.) A második kettő is fiú lett. Az elmúlt hetekben több napot töltöttem velük nyaralás ürügyén. Aranyosak voltak, életrevaló emberkék. Ma már nem tudnám elképzelni, hogy egyikük ne legyen. Miért kellett volna belőlük mást faragni?

Mint lelkész és gyakorló nagyapa kérdezem a következőket:

1. Kinek az agyában merült fel az a blőd kérdés – amelynek ügyében szavazást kér –, hogy még a magzati időben változtassanak (orvosi beavatkozással) a gyermek nemén? Aki ezt kitalálta, annak fogalma sincs az emberi életről, illetve a világról. Mindannyian a teremtő Isten alkotásai vagyunk – természetesen a biológiai rend szerint. Isten teremtményei vagyunk. Hogy milyen a nemünk, az is az isteni gondviselés csodálatos ajándéka. Az ilyesféle „tervezés” ellenére is évezredek óta – érdekes módon – egyensúlyban volt a nemek aránya.
2. Vegyük már észre, hogy a teremtő és gondviselő Isten nagyon jól tervezte meg ezt a világot! Van egy sereg természeti katasztrófa? Van! Van egy sor terrorcselekmény és háború? Van! De miért? Azért, mert mi, „nagyon okos és magunkat bölcsnek tartó emberek” beleavatkoztunk, illetve bele akarunk avatkozni Isten teremtési rendjébe. Ami jó volt, elrontottuk, és rontjuk ma is.
3. Vegyük végre észre: teremtmények vagyunk. Sok jót tehetünk (tehetnénk), de végső soron nem mi határozzuk meg a világ életét és a természet rendjét. A nemekét sem. Lehet manipulálni, de csak rosszabb lesz minden!
4. Örülök annak, hogy négy fiúunokám van. Ha a teremtő Isten megajándékozza családunkat még leányunokával is, boldog leszek. De soha nem szeretnék beleavatkozni az isteni gondviselés csodájába.

Kendeh György lelkész (Budapest)