Élő víz

sten nem hal meg azon a napon, amelyen nem hiszünk többé személyes létezésében. Mi azonban meghalunk azon a napon, amelyen az életünk többé már nem sugározza annak a csodának a visszfényét, amely a minden értelmen túli Fényforrásból táplálkozik.

Aki Isten kezére hagyatkozott, az minden emberrel szemben szabad: egészen szabad, mert jogot adott másoknak ahhoz, hogy ítélkezhessenek.

„Legyen meg a te akaratod…” – Amit kérek, szinte lehetetlen: legyen értelme az életnek. Amire törekszem, szinte lehetetlen: az én életem is hadd legyen értelmes. Merek kételkedni, s nem is tudom, hogyan fogom majd elhinni, hogy nem vagyok egyedül.

Igent mondani az életre ennyit tesz: igent mondani önmagadra. Igent azokra a tulajdonságokra is, amelyek a legnehezebben változtathatók át kísértésből erővé.

„Legyen meg a te akaratod…” – Hagyj fel azzal, hogy minden kicsi dologban a sorsra hivatkozzál, próbálj inkább valamit feladni egyéni érdekeidből; hagyj fel azzal, hogy érdekeidet másokra a legnemesebb, legszebb szavakkal terheled rá – feltéve, ha mindazt, ami megvalósul, engeded föléd nőni – hit által.

„Legyen meg a te akaratod…” – Biztosíts elsőbbséget belső világodnak a külsővel szemben, a léleknek a világgal szemben, bárhova is vezessen ez. Vigyázz, nehogy közben a belső érték a külső álarcává váljon, sőt inkább válj vakká, amikor tapasztalod, hogy egy belső érték milyen keveset vagy semmit sem jelent a külső alapján ítélő emberek szemében.

Még néhány év, s azután? Az életnek csak tartalma adhat értéket – másokért. Életem másokat segítő értékek nélkül rosszabb a halálnál. Ezért – ebben a nagy egyedüllétben – másoknak szolgálok. Ezért: milyen hihetetlenül nagy ajándék, amit kaptam, s milyen helyénvaló, hogy ezért „odaáldozzak mindent”.

A megbocsátás megszakítja az ok-okozat láncolatát, mert aki szeretetből bocsát meg neked, az vállalja a felelősséget azért, amit te cselekszel. És ez részéről mindig áldozatot jelent. Szabadságod ára, amelyet valaki más szerez meg neked az ő áldozatával, az, hogy te magad is késszé és hajlandóvá válsz arra, hogy hasonló módon tedd őt szabaddá – mindegy, miként.

Abban a hitben, ami valójában „Isten egyesülése az emberi lélekkel”, egy vagy Istennel, ő egészen benned van, érted van körülötted is mindenben. E hitben szállsz alá saját mélységeidbe, hogy ott találkozzál másokkal, engedelmesen az egybeolvasztó fényben. Mindenek érted vannak körülötted, hogy egészen Istenre maradj még magányoddal is. Tetteink a teremtői aktusok folytatásai, s ezt tudatosítod magadban, hiszen felelősséggel tartozol, amit az az erő hangol fel benned, ami túl van már a tudaton, hiszen ez alkotta meg az embert. Szabad vagy a dolgoktól, mégis találkozol velük abban az élményben, ami a kijelentés döntő erejében és a felszabadító tisztaságban rejtőzik. E hit által, ami „Isten egyesülése a te lelkeddel is”, mindennek, de mindennek értelme van. Így élj, így használj azzal, amit Isten a kezedre bízott!…

Minden nap az első – minden nap egy élet. Az Istenben való élet nem menekülés, hanem a teljes belátáshoz vezető út. Így hát az önismeret előfeltétele az élő kapcsolat Istennel, aminek révén világos útmutatásokat tudunk követni, s ezáltal győzelemhez és megbocsátáshoz jutunk – magunk felett és magunktól.

Válogatta és fordította dr. Békefy Lajos