A közelmúlt krónikája

Királyföldön, az egykori Segesvár és Medgyes szász székek határán visz utunk – mindössze néhány kilométerre az egyik leggyönyörűbb, történelmi emlékekben igen gazdag szász–magyar várostól, Erdélyország egyik világörökség-helyszínétől, Segesvártól. A szászföldi lutheránusok egykor kiterjedt településhálózatának egyik tipikusnak nevezhető községében, Dánoson keressük-kutatjuk evangélikus eleink épített és szellemi örökségét.

A falu elnevezése magyarul Dános, a helyi németek nyelvén Dunesdorf, a románok pedig Danesként ismerik, de hosszú történelme során tucatnyi más névváltozata előfordult. A települést először 1486-ban említik; ekkor Danusként ismert.

1488-ban a települést harmincnyolc család lakja, malom működik benne, és iskolája is van. Páratlan szépségű a jelenleg is jó állapotú, tipikus szász erődtemplom, melynek anyakönyve 1756-tól tartalmaz adatokat. A 19. században a falunak már vasútállomása, posta- és távíróhivatala, postapénztára is üzemel, valamint igen élénk fa- és borkereskedelmet folytat.

Lakói évszázadokon át többségükben evangélikus szászok, illetve kis számban románok voltak. Dél-Erdély etnikai átrendezése azonban Dánost sem kerülte el: a legutolsó, 2002-es népszámlálás adatai szerint a 4835 fős összlakosság 77,62%-a román, jelentős a 16,44%-ot kitevő cigányság aránya, és mindössze 138 (2,85%) szász és 139 (2,87%) magyar lakja. A felekezeti adatokat tekintve 141-en (2,91%) mondták magukat zsinatpresbiteri evangélikus-lutheránusnak, 6 fő (0,12%) pedig ágostai hitvallású evangélikusnak – az ortodox honfoglalás eredményeként 90,38%-ra rúgó görögkeleti hívek tengerében.

Rezsabek Nándor