Evangélikusok

Az egyházban csak Baba néninek nevezett szeretett diakonissza nővér, Klell Erzsébet 1929. október 28-án született Győrött. Négyen voltak testvérek, ő volt a legfiatalabb. Már kisgyermek korától kezdve érdekelte a Biblia, melyet nővére fiókjában lelt meg, és rendszeresen olvasott. Saját elmondása alapján tízévesen egy érdekes, egész életére kiható álma volt: Jézus jeruzsálemi bevonulását látta maga előtt, és tisztán hallotta a Mester szolgálatra elhívó hangját. Ettől kezdve még buzgóbban olvasta a Szentírást, de még sokáig nem határozta el magát. Középiskolás korában egy alkalommal Kovács Géza – később győri lelkész – evangélizációján ismét szívhez szólóan érintette meg a hallott ige üzenete: „Így mivel langyos vagy, és sem meleg, sem hideg: kiköplek a számból.” (Jel 3,16) Ez újabb jel volt számára Jézus követésére.

A végső döntést azután érettségi előtt, egy ifjúsági csendesnapon hozta meg, amikor egy bizonyságtétel után felállt, és a résztvevők előtt elmondta határozott döntését, miszerint diakonisszaszolgálatra jelentkezik. Az akkori ébredésnek köszönhetően tizenkettedmagával lépte át 1950. szeptember elsején a győri anyaház kapuját. Az újonnan belépő fiatal diakonisszák magas létszáma felpezsdítette a ház életét. A nővérek délelőtt tanultak, délután pedig ellátták a feladatukat. Időseket ápoltak, kertet rendeztek, takarítottak, és konyhai munkát is végeztek.

Klell Erzsébet éppen gyerekeket üdültetett Sopronban a későbbi vendégház helyén, amikor eljutott hozzá a szomorú hír, hogy november 30-ig az összes diakonisszának el kell hagynia az anyaházat. Csak néhány bútort vihettek magukkal. A rend feloszlatása után hazament, és három évig csak nővére gyermekeire vigyázott. 1953-ban elhelyezkedett, először egy élelmiszer-kiskereskedelmi központ irodájában, majd később az SZTK nyugdíjosztályán. Mindkét helyen irodai munkát végzett.

Már nyugdíjas volt, amikor a soproni Zerge utcában lévő Evangélikus Vendégház épülni kezdett; a munkálatokban ő is segédkezett. Amikor a ház megnyílt, megbízták a vezetésével. Amikor Győrbe való visszaköltözése után, 2002 októberében a győri Öregtemplomban beiktatták az ottani diakonissza-anyaház főnök asszonyának, ezt a szolgálatot cserélte fel a házfőnöki teendőkkel. Akkor úgy fogalmazott, hogy ha egy ajtó becsukódik az ember előtt, Isten mindig nyit egy másikat. Kilenc nővér bízatott rá az anyaházban, akik békés, testvéri közösségben éltek. Ő volt a legfiatalabb közöttük. Felelősséget érzett az iránt, hogy ezt a kis közösséget a lehető legtöbb szeretettel töltse meg.

Régóta fennálló, súlyos betegsége elhatalmasodott; 2005. július 11-én elhunyt. A győr-nádorvárosi temetőben egykori nővértársai mellett helyezték örök nyugalomra. Temetésén Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke Róm 8,28 alapján hirdette Isten igéjét Jánosa Attila győri megbízott igazgató lelkész és Weltler Rezső szeretetházi és anyaházi igazgató lelkész liturgikus szolgálatával. Ravatalánál megjelentek a gallneukircheni diakonisszaközösség és a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület tagjai, valamint a soproni gyülekezet képviselői is.

Aki ismerte, soha nem feledi fáradhatatlan alakját, ahogyan diakonisszaruhában, főkötővel járt, így is hitvallást téve Mesterének követéséről. Mindig azt vallotta, hogy amit tesz, azt az Úr iránti szeretetből teszi, és a hála által válik Isten készséges szolgájává. Szolgálatának vezérigéje is erről szól, mely Jézus szavait idézi: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája.” (Mk 9,35)

Menyes Gyula