Keresztutak

Augusztusban sajátos képet mutatnak az iskolák. A legtöbb helyen festőállványok, vödrök és letakart bútorok között lehet csak bejutni az épületbe. Ilyenkor kerülhet ugyanis sor az évi karbantartásra: festésre, mázolásra, kisebb-nagyobb javításokra. De nemcsak az épületek legszükségesebb felújítására van szükség, hanem az oktatók szellemi karbantartására is. Ennek jegyében szerveznek nyáridőben sok szakmai konferenciát és továbbképzést, az óvodáktól az egyetemekig. Az újszövetséget kutató szakemberek egész világot behálózó szakmai szervezete a Studiorum Novi Testamenti Societas (SNTS) – magyarul az Újszövetségi Tanulmányok Társasága – immár hat évtizede minden nyáron nagyszabású kongresszust rendez. A jubileumi 60. tanácskozásra a reformáció egyik jelentős városában, a németországi Halléban került sor.

Az SNTS-nek hosszú évtizedeken keresztül szinte kizárólag nyugat-európai és észak-amerikai tagjai voltak. Sokak részvételét az utazási szabadság hiánya vagy a nagy távolság akadályozta. A tagsági feltételek is szigorúak: a jelölteknek legalább két megjelent könyv mellett a szakmában elismert személyiségek ajánlásait is fel kell mutatniuk. Amikor id. Cserháti Sándor professzor mintegy két évtizede először vehetett részt SNTS-kongresszuson, akkor még fehér hollónak számított magyar résztvevőként. A hallei tanácskozáson viszont már népes küldöttség lehetett jelen hazánkból: evangélikus részről az immár emeritus Cserháti professzor és felesége mellett dr. Cserháti Márta egyetemi oktató (a hittudományi egyetem Nyíregyházára kihelyezett tagozatáról) és e sorok írója is ott volt a 60. kongresszuson. (A hivatalos SNTS-tagsággal nem rendelkezők részvételét ezúttal egy német kutatási alapítvány biztosította.) A társaság ökumenikus jellegét az is bizonyította, hogy négy magyar református kutató is ott volt Halléban. Az utazás módja pedig jól jellemzi a magyarság határokon átívelő Kárpát-medencei jelenlétét: Geréb Zsolt kolozsvári professzor előbb Budapestre utazott, onnan Bolyki János kollégájával Pozsonyba mentek, hogy Peres Imre komáromi professzor (Selye János Egyetem) autójával közösen utazzanak Halléba. A nyolcadik magyar résztvevő Balla Péter budapesti professzor volt. Benyik György szegedi római katolikus bibliakutató pedig most szerzett SNTS-tagságot.

A kongresszus a halle–wittenbergi Luther Márton Egyetem épületeiben zajlott. Udo Schnelle, a teológiai fakultás dékánja – maga is elismert szaktekintély – és stábja kitűnő előkészítő munkát végzett. A mintegy négyszáz résztvevő nagyon jó körülmények között tanácskozhatott. Az auditorium maximumban, az intézmény legnagyobb előadótermében folyamatosan hangzottak el az angol, német és francia nyelvű előadások, az egyetem kisebb termeiben pedig napról napra tanácskoztak az összesen tizenöt szemináriumi csoport tagjai.

A nyitóelőadást az újszövetségi kutatás egy emblematikus alakja – a szervezet jelenlegi elnöke –, Barbara Aland tartotta. Ő – immár elhunyt férjével együtt – az Újtestamentum görög nyelvű kritikai kiadásának, a Nestle-Alandnak egyik névadója. A teológiai hallgatók tanulmányaik kezdetén világszerte kézbe kapják ezt a nélkülözhetetlen segédeszközt. A puszta névből így hús-vér alakot öltő előadónő a bibliai szövegkritika és szövegtörténet legújabb eredményeit foglalta össze.

Egy ilyen kongresszus egyik leglelkesítőbb élménye mindig az, hogy a szakmában jól ismert nevek „megelevenednek”. Az ember személyesen elbeszélgethet Máté evangéliumának – két lábon járó – négykötetes kommentárjával. Együtt fagylaltozhat a legrangosabb szakmai folyóirat főszerkesztőjével. Részt vehet a pezsgő vitában – hogy aztán a fogadáson pezsgővel koccintson annak résztvevőivel.

Az előadások és a szemináriumok felölelték az újszövetségi kutatás legfontosabb területeit a görög szöveg vizsgálatától kezdve a Jézus- és Pál-kutatáson keresztül a legfontosabb és legaktuálisabb hermeneutikai kérdésekig.

Az Evangélium és kultúra munkacsoportban még a legújabb Jézus-filmek szakszerű elemzésére is lehetőség nyílt. A munka minden reggel közös istentisztelettel kezdődött.

A sokfelől érkező résztvevők az egyháztörténeti környezet erőteljes hatása alá kerültek. A kulturális programok keretében megrendezett hangversenynek az a Markt-kirche adott otthont, amelynek szószékén Luther Márton legutoljára prédikált, és amelynek oltára előtt testét halála után felravatalozták. Újra és újra emlékezhettünk a hallei pietistákra: az itt működő Spenerre és Franckéra. Előbbi főleg a Pia desideria (Kegyes vágyakozások) című munkájával tett sokat kora egyházának megújításáért, utóbbi pedig a hallei árvaház megalapításával adott máig ható példát az igazán hiteles kegyességre és a társadalmi gondokkal bátran szembenéző kereszténységre. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy Franckénak és Spenernek közvetlen magyar tanítványai is voltak, Bél Mátyás és Szeniczei Bárány György személyében.

Azok a résztvevők, akik a kongresszus hivatalos bezárása után is ott tudtak maradni, a szervezők jóvoltából olyan történelmi városokba látogathattak, mint Wittenberg, Weimar és Drezda.

Az egykor a Német Demokratikus Köztársasághoz tartozó Halle ma az újraegyesítés utáni Németország jellegzetes városa. A látogató mindenhol óriási építkezésekkel találkozik: a negyven év alatt elszürkített házakat újjáépítik, a főteret és környékét a századokkal ezelőtti méltóságot idéző módon alakítják át, renoválják a gyönyörű templomokat. Ugyanakkor óriási mértékű a munkanélküliség és a polgárok elbizonytalanodása. A lakosság 85%-a nem tartozik egyetlen egyházhoz sem. Ébredésre, igazi megújulásra van szükség a reformáció hazájában is.

Ez az áttörés nem valósulhat meg – sem itt, sem nálunk – a teológiai tudományok, ezen belül is a fundamentumnak számító bibliai stúdiumok komolyan vétele nélkül. Ezért az oktatók szellemi karbantartása semmiképpen sem öncél, hanem az egyetemi színvonal növelésének, ezen keresztül pedig egyházunk építésének és megújításának fontos eszköze.

Fabiny Tamás