Evangélikusok

A komlói evangélikusok az önállósodás útjára léptek: augusztus 15-től helyben lakó lelkész, Kocsik Mónika látja el a szolgálatokat. Az újdonsült komlói lelkipásztort 2000-ben avatták lelkésszé; előbb Pécsen, majd 2002 őszétől Bonyhádon szolgált segédlelkészként. Kocsik Mónikát új szolgálatának megkezdése alkalmából kérdeztük a terveiről, reményeiről és félelmeiről.

– Hogyan került Komlóra? Úgy tudom, Budapesten született, itt végezte az iskoláit – a Strasbourgban töltött ösztöndíjas évtől eltekintve –, eddigi életének legnagyobb részét a fővárosban töltötte, itt élnek szülei, testvérei, rokonai, barátai…

– Egészen egyszerűen kezdődött. Gáncs Péter püspök hívott fel, és elmondta, hogy a komlói gyülekezet remélhetőleg Pécstől különálló, önálló gyülekezetté válik, helyben lakó, csak ott szolgáló lelkésszel. Mint mondta, rám gondolt e poszttal kapcsolatban. Ez az önállósulás nem új keletű kezdeményezés, már régebb óta fontolgatták a különválást. Mivel ismerem a gyülekezet helyzetét pécsi segédlelkész koromból, és jó kezdeményezésnek tartom az önállósodást, ezenkívül kedvezőnek találtam a feltételeket, igent mondtam a felkérésre.

– Nem egyszerű feladat új gyülekezetet szervezni, önálló gyülekezet beindítani. Milyen nehézségekkel kell szembenéznie?

– Az előbb kedvező feltételekről beszéltem, a körülmények első látásra mégsem tűnnek ideálisnak, sok nehézséggel kell számolni. Növelni kell a gyülekezet létszámát, ez pedig mindig nehézséget jelent. Meg kell találni azokat a formákat, eszközöket, a gyülekezetben rejlő lehetőségeket, amelyek vonzóvá tudják tenni az egyházhoz, gyülekezethez való tartozást. Ehhez szorosan hozzátartozik az is, hogy a gyülekezet ne csak létszámban, hanem hitben is, öszszetartásban, az összetartozás tudatában is növekedjen, erősödjön. A belső növekedés, hitbeli erősödés nélkül létszámbeli növekedés sincs. Ebben a gyülekezetépítésben természetesen nem szolgálhat alapul más, mint Krisztus. Ez az alap pedig elég, mert ő minden ember támaszaként, életének megmentőjeként jött ebbe a világba.

– Hogyan tud készülni erre a munkára? Hiszen olyan helyre kerül, ahol eddig nem volt önálló lelkész.

– Amennyiben fel lehet készülni erre a feladatra, annyiban természetesen készülök. Elsősorban számba veszem a lehetőségeimet. Sokféle könyvet olvasok, melyek segíthetik a szolgálatomat, az emberekkel való kapcsolatteremtést. Mindenekelőtt pedig imádságban Isten kezébe helyezem ezt a szolgálatot és a komlói gyülekezetet. Bízom abban, hogy Isten a jó ügyet támogatja, és kész erejével, segítségével megáldani minket.

– Milyen támpontjai vannak a gyülekezet építéséhez? Honnan várhat segítséget?

– Az eddigi gyülekezeti alkalmak – bibliaóra, hittanóra, vasárnapi istentisztelet, konfirmációs óra – erős alapot szolgáltatnak. A gyülekezet lelkesedése, segítőkészsége és ügyszeretete, amelyet pécsi segédlelkészként Komlón megtapasztalhattam, szintén támpontot jelenthet, amelyre építeni lehet.

– Komlón nincs evangélikus templom, és nincs gyülekezeti terem, sem lelkészlakás. Hol volt eddig istentisztelet, és hol lesz ezután? Segít-e a város?

– Éveken keresztül a református gyülekezet adott helyet az evangélikusok alkalmainak. Az a reménységünk, hogy a reformátusok továbbra is támogatnak bennünket, és segítenek abban, hogy Komlón kialakuljon egy erős evangélikus közösség – ezzel párhuzamosan pedig idővel lehetőségünk nyíljon saját istentiszteleti hely és lelkészlakás megteremtésére. Most nagy segítséget nyújt Páva Zoltán polgármester, ugyanis jelenleg ő biztosítja a lelkészlakást.

– Mekkora Komlón az evangélikus gyülekezet? Kikre lehet építeni?

– Mintegy háromszázötven-négyszáz evangélikusról tudunk, közülük körülbelül százötvenet ismerünk név szerint. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy miként találjuk meg azokat, akiknek sem a nevét, sem a lakhelyét nem ismerjük. Ebben, úgy gondolom, segítségemre lesznek a jelenlegi aktív gyülekezeti tagok.

A különböző korosztályok – idősek, fiatalok, fiatal felnőttek és gyerekek – egyaránt képviselve vannak a gyülekezetben. Mindenki mást és mást tud elérni, bekapcsolni a közösségbe. Jelenleg tíz-tizenöt gyerekkel foglalkozom, akiket aktívan be szeretnék vonni a gyülekezeti életbe, például a vasárnapi istentisztelet liturgiájába.

A komlói katolikus templomban nemrég tartott lelkészavatás – Kopf András Gyula avatása, amelyről az Evangélikus Élet 26. száma is beszámolt – nem csupán az élő ökumenikus kapcsolatokat bizonyította, hanem azt is, hogy akár egy nagy templomot is megtölthetnek a hívők.

Barthel-Rúzsa Zsolt

Regionális hozzárendelés: Komlói Evangélikus Társegyház