Szószóró

Bizonyára te is voltál már szomorú, előfordult, hogy tele voltál aggodalommal. Nem tudtad, mi lesz holnap, vagy hogy miként fog megoldódni egy bizonyos probléma vagy épp a jövőd. Lehet, hogy most is bánt valami, ami miatt szomorú vagy és aggódsz. Mindez hozzátartozik emberi életünkhöz. De mégsem mondhatjuk, hogy természetes, hiszen Isten nem szomorkodásra teremtett bennünket, hanem arra, hogy bátran, bizalommal telve, optimistán lépjünk előre.

Mégis, a dolog nem megy ilyen egyszerűen, mert sok minden meg tudja keseríteni az életünket. Gyakran előfordul, hogy valami nem úgy sikerül, ahogyan elképzeltük. Ilyenkor kénytelenek vagyunk megérezni a (lét)bizonytalanságot, és ez szorongással tölt el bennünket. Ha azok a kapaszkodók, amelyekre számítottunk – akár barátaink, akár szorosabb kapcsolataink –, nem bizonyulnak olyan erősnek, mint hittük, nagy szükségünk van más vigasztalásra, hogy szomorúságunk enyhüljön, s hogy véget érjen az aggodalmaskodás. Ilyenkor találhatunk magunknak különféle eszközöket, olyanokat, amelyek csillapíthatják bánatunkat (füves cigi, alkohol stb.). De ezek a pótlékok valójában nem működnek: csak ideig-óráig hatnak, és csak rövid időre feledtetik el velünk azt, ami bánt bennünket. Igazi megoldást, hidd el, nem adnak.

Isten örömre teremtett téged. Jól ismer, jól tudja, hogy mire van szükséged ahhoz, hogy megvigasztalódj. Ma is kész arra, hogy a bűnnel, fájdalmakkal terhelt életedbe belépjen szeretetével, bűnt eltörlő hatalmával. Jézus Krisztus azért jött, hogy igazi vigasztalásod legyen. Elég az isteni szó, egy ige, amely egészen eltörli minden félelmünket. Elég Isten munkája: jelei, irányítása, például amikor a körülöttünk levőktől reményt, biztatást kapunk. Csak bízzál Istenben, csak kérd őt, hogy segítsen a nehéz helyzetedben. S meglátod, véget vet a bánatodnak, megszünteti a szomorúságodat.

Csak hidd, hogy van Istened, aki elküldte közénk egyszülött Fiát, aki hozzád fordul, aki odaáll melléd. Ő nem tapos még inkább a földbe, ahogyan a világ teszi. Mert a Fiú azért jött, hogy az elesettet felemelje. Odafordulhatsz hozzá gyengén és megtörten. Ekkor megtapasztalod azt, amiről a zsoltáros írt: „Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.” (Zsolt 94,19)

Ezt átélve magad is tudsz majd másokat vigasztalni; talán az a küldetésed, hogy ezt a vigasztalást add tovább te is másoknak, hogy ne szomorúság legyen körülötted, hanem öröm Krisztusban.

Kocsik Mónika