Evangélikusok

Az alábbi írás a nemrégiben zajlott Művészetek Völgye fesztivál Völgyfutár című lapjának július 31-i számában volt olvasható; Kiss János néhai evangélikus lelkésznek állít emléket.

A csontokig hatoló januári szél bontogatta az előző napi hófúvásokat. A kettes fától, a két falu határától még vagy három kilométer Dörögdig. Rádőlt a szélre, görnyedve törte a félméteres havat, nehezen véve a levegőt a metsző, hideg szélben. Ruhájára, szakállára ráfagyott a hó. Mintha a vállán vinné haza az elcsatangolt bárányt vagy a láthatatlan keresztet, mint a Mester a Golgota felé…

Bennem ez a kép villan fel a legtöbbször vele kapcsolatban. Mesélték Dörögdön, hogy sokszor akár két-három gyerek miatt is eljött gyalog Kapolcsról a téli förgetegben hittanórát tartani.

Amikor én találkoztam vele, már öreg volt. Szeretettel fogadott. A közös szolgálat, a néhány hosszabb beszélgetés gondolatai mély nyomot hagytak bennem. Mindig csodáltam azokat az embereket, akik a nagy igazságokat néhány közérthető szóval meg tudták fogalmazni. Majd húsz évvel ezelőtt, amikor én – még viszonylag fiatalon – rohangásztam az építkezések összeszervezése ügyében, csendesen hallgatta gondjaimat. Többet tudott. Jobban látta, mi a fontos. Ahogy Pista mondta a temetésén, nagyon kellett nekünk az ittléte. Nem csak az emlékeinkben él… Szerettem volna a temetésén megköszönni a katolikusok nevében is mindent. De csak álltam a sírjánál, és az a téli kép volt előttem. Nekem nagyon hiányzik ez a hiteles ember. Kiss János evangélikus lelkész. „Csak” János bácsi.

Sanyipap