e-világ

Világszerte működnek olyan egyházi szervezetek, amelyek fontos feladatuknak tekintik a környezet védelmét. Sajnos keveset hallunk róluk, mert munkájukat általában csendben, a saját házuk táján végzik. Holott ezek az intézmények sokrétű tevékenységet folytatnak; ezek közé tartozik a híveknek az aktuális környezeti problémákról való tájékoztatása, az ifjúság ökológiai szemléletű nevelése, a törvényhozás befolyásolása, a politikusokkal való párbeszéd kezdeményezése.

Európában a keresztények hasonló jellegű összefogásának eredménye az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat (European Christian Environmental Network, ECEN), mely lehetővé teszi tagjai – az európai egyházak és a környezetvédelemben szerepet vállalni kívánó keresztény szervezetek – számára, hogy információt cseréljenek, tanuljanak egymás tapasztalataiból, támogassák és bátorítsák egymást.

A hálózat a Cseh Köztársaságban 1998-ban a második európai ökumenikus találkozó ajánlására alakult huszonhat ország képviselőinek a részvételével, és igen különböző vallási közösségeket fog össze, melyek környezetvédő tevékenysége széles skálán mozog. A szervezeten belül jelenleg öt koalíció van, melyek összefogják és koordinálják a különböző országokban egy bizonyos kérdéssel foglalkozni kívánó közösségeket. Ezek az ügyek a következők: éghajlatváltozás, energia, a templomok környezetvédelmi menedzselése, teremtés napja témájú istentiszteletek, környezetvédelmi oktatás, közlekedés és mobilitás.

Az ECEN 2001. évi közgyűlését, melynek kiemelt témája az energia, a biztonságos energiákból származó energiaellátás kifejlesztése és az energiamegtakarítás volt, a csernobili nukleáris katasztrófa által legkeményebben sújtott országban, Belorussziában tartották. Egyéb témák voltak még: globális felmelegedés az üvegházhatást fokozó gázok kibocsátása miatt; a közlekedés mint a kibocsátás egyik fontos tényezője; alternatívák a jelenlegi közlekedési rendszerünk mellett; hozzájárulás a riói csúcstalálkozóhoz; az ökológia és a gazdaság összefüggései, illetve a biotechnológia által felvetett kérdések. A gyűlés külön foglalkozott azzal, hogy maguk az egyházak miként terjeszthetik és alkalmazhatják az ökomenedzsmentet. Az ECEN negyedik közgyűlését elsősorban a víz és a fenntartható fejlődés problémájának szentelték Volosban (Görögország).

Az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat tagjai 2005 májusában Bázelben találkoztak. A százhúsz küldött harminc európai és tengerentúli ország keresztény egyházaiból érkezett. Hazánk és egyházunk is képviseltette magát ezen a találkozón, melynek a központi kérdése az volt, hogy az egyházak hogyan járulhatnak hozzá egy fenntartható világ kialakításához itt, Európában. A következőkben a találkozón megfogalmazott üzenetet olvashatják Dönsz Teodóra fordításában.

„Az anglikán, ortodox, protestáns, ókatolikus és római katolikus egyház tagjaiként teológiai hagyományok, környezetvédelmi ügyek és egyházi tapasztalatok gazdag tárházát hoztuk magunkkal. Azonban egy sürgető kérdéskör mindannyiunkat egyaránt foglalkoztatott: hogyan kell Jézus Krisztus követőiként megjelenítenünk az ő Isten egész teremtett világára kiterjedő szeretetét a környezeti krízis közepette?

A közgyűlés által megerősíttetve és bátorítást nyerve a hálózat tagjai most visszatérnek egyházukhoz és hazájukba, hogy ott Önökkel együtt munkálkodjunk egy új és fenntartható életforma kialakításán. Kérünk minden európai egyházat, gyülekezetet és keresztény embert, hogy évente szenteljen ünnepet a teremtésnek szeptember vagy október hónapban; ismerje fel, hogy az eukharisztiában (oltáriszentség, úrvacsora) Isten már most is a teremtett világot gyógyítja; szorgalmazza egyházában, gyülekezetében és a közoktatásban a fenntartható életmódra történő nevelést; az energiafogyasztás csökkentése és a »zöld energia« révén vegye ki a részét az éghajlatváltozás mérséklésében; a környezeti igazságosság elve alapján működjön együtt a pazarló életmódunk következményeitől sújtott déli közösségekkel; változtasson utazása módján: lényegesen kevesebbet utazzon gépkocsival és repülőgépen, és támogassa az alternatív megoldásokat; fenntartható módon szervezze a gyülekezet életét az energiahatékonyságra, a beszerzésekre, a hulladékgazdálkodásra, a földhasználatra és a pénzügyekre vonatkozó elvek mentén; tekintsen a vízre mint értékre, használja gondosan, és szorgalmazza, hogy az minden teremtett lény számára egyaránt elérhető legyen; tájékozódjon az őt körülvevő természet gazdagságáról, védje és élvezze azt.

Számos program és erőforrás segítheti Önöket ebben a munkában Európa-szerte: honlapunkon, a www.ecen.org oldalon is találhatnak erről információt, és letölthetők onnan az ECEN által kidolgozott anyagok is. Az egyes kis léptékű kezdeményezések együttesen már vezettek nagy eredményekre, és sok egyház végez ilyen jellegű tevékenységet. Az ECEN következő közgyűlésén szeretnénk együtt dicsérni Istent mindazért, amit Európa keresztényei tettek a teremtett világ megőrzéséért. Amikor pedig legközelebb megosztjuk egymással történeteinket és tapasztalatainkat, az Önök esete is köztük lesz.”

Adja Isten, hogy nekünk is legyen mit megosztanunk majd európai testvéreinkkel!

Benkovics Sándor