A közelmúlt krónikája

Óbudai Hajógyári-sziget, augusztus második vasárnapja. Ülök a sátorban, és próbálom szavakba önteni Istennek azt a csodáját, hogy itt lehetünk. Még mindig nem tudom felfogni, hogy mekkora áldásban van részünk. Miért?

Piros, fehér, zöld, sárga, fekete, kék, lila… színei nemzeteknek, frizuráknak, tetoválásoknak, ruháknak itt a Szigeten. De senki sem lóg ki a sorból, mert itt nem lehet átlagosnak lenni. A Szigetre mindenki saját „maga” jön el, otthon felejtve a konformizált fogyasztói arcát.

A Közös Pont is sokszínű és eredeti, mint a Sziget. Hatodszor kaptunk lehetőséget a Közös Pont sátor felállítására a rendezvényen, ezenkívül az idén már az összes nagyobb könnyűzenei fesztiválon jelen lehetett ez a misszió. Négy egyház fiataljai végeznek itt közösen szolgálatot: római katolikus, református, baptista és evangélikus közös munka zajlik. A Közös Pontba betérő vendégek látják ezt a sokszínűséget, és mégis azt érzik, hogy itt ők vannak a középpontban. Ők azok, akik valóban megtapasztalhatják az ökumené erejét. (Többek között ezért is. Mert láthatóvá válik az egyházak „igazi” arca is…)

Az idei Szigeten az „úton járás” gondolata határozta meg a napi témákat. Az „úttalan út” felvetése, valamint a sátor barátságos, hívogató hangulata már az első napon annyi szigetlakót vonzott, hogy késő este komoly kihívást jelentett ülőhelyet találni a ponyvák alatt. A következő nap „kiútkereső” gondolatvilága izgalmas képeket ihletett. Állandó programunk ugyanis az Alkoss-sarok, ahol a sátor nyitásától egészen kora estig a nap témájával kapcsolatban rajzolhatnak, festhetnek a hozzánk betérők. Ezek a képek valódi díszei a sátornak, melyek nekünk is jelzik, hogy a Szigeten végzett missziói munka hatása néha a legkezdetlegesebb képeken is életre kel. (Felnézek, és ott a falon a kedvencem: „Pálcikaemberek imája”. Talán ezért is…)

Esti teaházunkban „zsíros deszka” mellett folytatódnak a beszélgetések, egészen éjfélig. Talán ez a legnagyobb próbatétel számunkra, hiszen rengetegen jönnek be ebben az időszakban, és ilyenkor nyílnak meg leginkább a fiatalok. Persze van, aki „csak” megpihenni ül be két koncert között, de a legtöbben azért érkeznek ide, mert itt meghallgatják őket, és bátran feltehetik a kérdéseiket Istennel, hittel, egyházzal kapcsolatban. (És folyamatosan jönnek: tarajba állított lila hajjal, annyi testékszerrel, amennyit én még emberen nem láttam; vagy kopaszon, kigyúrva; és amiről én azt hittem, hogy színes mintás póló, arról – közelebbről szemügyre véve – kiderül, hogy bizony az egész felsőtestet beborító tetoválás. Mégsem félek – ezért is…)

A Közös Pont sátor nyitva áll egész éjjel: az éjfél után vetített, témába vágó film ilyenkor ugyanúgy lehet egy beszélgetés tárgya, mint a vendégek személyes élményei vagy kérdései. Talán a legnehezebb, hogy azt tudjuk a szigetlakóknak adni, amit ők elvárnak tőlünk: őszinteséget. (Őszinte kérdéseikre őszinte válaszokat várnak. Hát ezért is…) A Közös Pontban úgy próbáljuk továbbítani az Úr által ránk bízott örömhírt, hogy jelenlétünkkel rávilágítunk: a szeretet nem személyválogató, nem számít a ruha, a hajviselet vagy az, hogy milyen zenét szeret, és milyen világnézetet vall magáénak valaki. Csak az ember számít. (Mert bejött, leült és beszélgettünk. Mert a szeme csillogott, és a mosolyában ott volt: örül, hogy itt lehet. Hát ezért…)

Az ember számít, aki külsőségeiben talán teljesen más, de belül akár lehet ugyanolyan is, mint mi: együtt indulunk az úton. Van, aki úttalan utat választ, van olyan is, aki kiutat keres, van, aki a saját útját járja, vagy éppen a csodák útjára vágyik. Életutak elevenednek meg a sátorban egy korty tea mellett, és néha együtt festünk álom-utakat. Közösen éljük át a sors, a kegyelem és a szeretet útjának épülését. Ezért vagyunk itt. Olyan pillanatokért, amikor ismeretlen arcok megköszönik a beszélgetést, kimennek a sátorból, de már nem olvadnak bele a hatalmas tömegbe, ahonnan jöttek, mert kaptak valami megmagyarázhatatlant. Egy közös pontot, amely segítheti a tájékozódásukat az úton. (Hamarosan kezdődik az istentisztelet, amely – tudják – közös pont itt a Szigeten. Hát ezért is…)

Bedecs András