A közelmúlt krónikája

Akik július 6–9. között részt vettek az idei VOLT-fesztiválon, a Sziget fesztivál soproni „kistestvérén”, azoknak a legmeghatározóbb közös élménye az eső és a sár volt. Bő másfél napig zuhogott, a koncertszínpadok előtti „dühöngő” és a nézőtér megközelíthetetlenné vált a térdig érő dagonyában; a szervezők hatalmas szalmabálákat szórtak szét, hogy járni lehessen a területen, de egy idő után azokat is átitatta a sár. A nyirkosság, a latyak mindenhova beférkőzött: sátrakba, bakancsokba, hálózsákokba és végül mintha a szívekbe is… Mert aki napokig csak vigasztalan esőt lát maga körül, maga is könnyebben válik vigasztalhatatlanná. A szürkeség beleivódik az idegsejtekbe, a gondolatokba is.

Ha – kissé cinikusan – ebből a szemszögből nézzük ezt a három napot, azt is mondhatjuk, hogy egy olyan missziói-lelkigondozói sátornak, mint a Közös Pont sátor, igazán jó terep volt ez a fesztivál: sokan betértek ide beszélgetni. Volt, akit csak az eső vagy a szürkeség hajtott be, másokat a magány, megint másokat esetleg az ajándék csokoládé motivált, amelyet a rajzokért lehetett kapni. Volt, akit csak a Láthatatlan Színház érdekelt; volt, aki csak a barátait kereste itt, de olyan is volt, aki minden reggeli áhítat kedvéért hajlandó volt korán fölkelni, noha ő is későn feküdt, mint a „voltosok” túlnyomó többsége…

Úgy tűnik, ilyenkor valóban nagy szükség van egy helyre, ahova csak úgy be lehet ülni beszélgetni, ahol meghallgatják és megértik a betérőt, s amely a békesség szigete lehet a rossz időjárás miatt felbolydult fesztiválon. Csakhogy az a tény, hogy a Közös Pont sátor igyekezett egy ilyen rendkívüli hellyé válni, nem jelenti azt, hogy fölötte sütött volna a Nap: ez a sátor ugyanúgy beázott, a holmik pedig ugyanúgy nyirkosak és sárosak lettek – a rajzeszközöktől kezdve az ételeken át az elkészült alkotásokig, a könyvektől a hálózsákokig. Ha lelkületben igyekezett is a csapat különleges, szívmelengető hellyé varázsolni ezt a sátrat, az önkéntesek egyáltalán nem voltak könnyebb vagy jobb helyzetben, mint a többiek.

Éppen ezért a sátorban dolgozó fiatalok feladata összetett volt: védekezniük kellett az eső ellen, és a külső körülmények ellenére meg kellett próbálniuk megőrizni szívükben azt a fényt, azt a derűt, amelynek továbbadása végett egyáltalán kimentek a VOLT fesztiválra. Minden tiszteletet megérdemelnek azok a munkatársak, akik ezt a harcot becsülettel, szeretettel, humorérzékkel, felülről kapott erővel megharcolták. Ők tudják, hogy a szó, amely rájuk bízatott, Isten elfogadásának az üzenete – igenis igazgyöngy. Még akkor is, ha sár veszi körül.

Hegedűs Attila