A hét témája

A magyar katolikus hagyományban augusztus 20-a Szent István király ünnepe, ugyanis 1083. augusztus 20-án avatták őt szentté.

Ezen a napon Szent István királyra, az államférfira és a szentre emlékezünk. A hívő magyar ember számára ez a nap nemzeti öntudatunk kifejezésének és keresztény elköteleződésünknek az ünnepe. Nagyon nagy szükségünk van mindkettőre.

Amikor azt tapasztaljuk, hogy sok honfitársunk nemzeti öntudata gyenge, a hazához való kötődése labilis, akkor különösen fontos, hogy magyar önazonosságukban és hazafiságukban megerősítsük őket. Egységesülő világunkban is nagy szükség van a nemzeti identitás értékére! Nélküle gyökértelenekké válnánk. Hiszen a haza több, mint pusztán egy határokkal körülrajzolható terület. Nem lehet valaki úgy européer és világpolgár, hogy ne tartozzék egy konkrét nemzeti közösséghez, annak kultúrájához és lelkületéhez. Erre is vonatkozik a költő figyelmeztetése: „Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: / Egész világ nem a mi birtokunk; / Amennyit a szív felfoghat magába, / Sajátunknak csak annyit mondhatunk.” (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)

Szent István király hitéből élő, bölcs uralkodó volt. Minden erejével azért küzdött, hogy egész népében elmélyítse a krisztusi hitet és az e hit szerinti erkölcsöt. Ezt tekintette nemzete számára az evangéliumi sziklaalapnak, amelyre felelősséggel lehet építeni. A keresztény hitben élen járt családja, az ország vezetői és népe számára egyaránt. A fiához írt Intelmekből az is kiderül, hogy igen magasra tette az uralkodásra való alkalmasság mércéjét, amikor azt az erények mértékéhez kötötte. Erkölcsileg meggyengült és elbizonytalanodott korunkban erre különösen érdemes felfigyelni!

Népünk jelenéért és jövőjéért felelősséget érezve imádkozzunk együtt a mai ünnepen: „Támadj fel újra bennünk, Krisztusunk, / Kinek országát százszor megtagadták. / És lesz még ünnep, százezerszer ünnep / És boldog nép, mely ünnepelni tud, / Ha veled küzdünk és veled maradunk.” (Csanád Béla: Hol vagy, István király?)