A hét témája

A kérdésre – tudniillik hogy egyházunk hagyományában mit jelent augusztus 20-a, és miért fontos számunkra ez az ünnep – csak azt válaszolhatjuk, hogy Szent István király napjáról egyházunk közvéleménye hosszú időn keresztül elég tartózkodóan gondolkodott. Ez mind a mai napig megfigyelhető. A tartózkodás oka is világos. A római katolikus egyházban és különösképpen is a katolikus népkegyességben meghatározó az 1083. augusztus 20-án szentté avatott István király és – a hagyomány szerint neki köszönhetően – a Boldogasszony, Mária tisztelete. Így a reformáció egyházaiban a szentek és Mária tiszteletével szembeni kritika magával hozott egyfajta távolságtartást a Szent István királyról való gondolkodásban is. Ebből következően a legtöbb gyülekezetünkben nincs élő hagyománya augusztus 20-a megünneplésének. A rendszerváltás utáni másfél évtized folyamán azonban elkezdődött némi változás, és különösképpen a 2001-es millenniumi ünnepségek idején vettek részt lelkészeink és gyülekezeteink az egész nemzet ünnepi alkalmain. Az utóbbi években több helyen tartanak ökumenikus istentiszteleteket is augusztus 20-hoz kapcsolódóan.

Mi nem tudjuk Szent István királyt vallásos tiszteletben részesíteni. De ez nem akadályozhat meg minket abban, hogy történelmi nagyságát meglássuk. Az államalapító nagy király elévülhetetlen érdeme, hogy felismerte: a magyar nép számára a megmaradást csak az egységes királyság megszervezése, a kereszténység felvétele és a földművelésre való áttérés biztosítja. A mostanában sokat emlegetett tétel Magyarország Európához tartozásáról is Szent István királytól kapott történelmi örökségünk. Sólyom Jenő egyháztörténész-professzor szerint „a neve elé tett »Szent« jelzőt mi is használhatjuk; ezzel arra emlékeztetünk, hogy az egyház történetében is a nagyok közé tartozik. (…) arra törekedett, hogy rendelkezéseivel is meggyökereztesse a keresztyénséget a magyar nép közt.”

Szent István királyunkra akkor emlékezünk jól, ha őt a történelmet formáló Isten eszközeként tartjuk számon, és mindazért, amit nemzetünk általa kapott, Istennek adunk hálát.