A hét témája

Augusztus 20-át mi, magyar baptisták is nagy tiszteletben tartjuk. Nemes hagyománnyá vált, hogy a Duna-kanyarban, Tahiban lévő táborunkban ezekben a napokban országos konferenciát tartunk több ezer résztvevővel. Ennek keretében, a bibliai tárgyú előadásokon túl, méltóképp emlékezünk magyar történelmünk e kimagasló eseményére is. Többek között a következőkről emlékezünk meg.

Kétezer éves a világkereszténység. A föld hatmilliárd lakosának több mint egyharmada kereszténynek vallja magát. Amíg napjainkban Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában emberek ezrei találnak Istenhez, addig sajnos Európa nyugati felén az elvallástalanodás a jellemző. Isten terve az egyházzal kezdettől fogva az volt, hogy a tudatlanságból és sötétségből kiemelje az emberiséget. „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pt 2,9; Károli-fordítás) Krisztus missziói parancsa évszázadokon keresztül bátorította a hívőket a nyílt vallástételre, hitük megosztására. A Szentlélek erejét megtapasztalva, így adta át egyik nép a másiknak a reménység üzenetét…

Ezeréves a magyar állam. Országalapító királyunk, Szent István, hátat fordítva a magyarok ősi vallásának, már fiatal korában kereszténnyé lett. Államalapító, országszervező munkájának legfőbb támaszát a keresztény vallásban és egyházban látta. Államalapító eszmeiségével ezer év után is azonosulhatunk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy úgy tűnik, mintha manapság ismét divatossá kezdene válni az István királyra, az akkori Európához csatlakozó országára való hivatkozás. Pedig sem az Európai Unióba való beintegrálódás, sem az évezredes egyházi struktúrába vetett bizalom nem mentheti meg hazánkat, kizárólag az egyéni meggyőződésen alapuló, Istenbe vetett hit, amely rendíthetetlen alapja lehet egyéni életünknek, államoknak és népeknek.

Ezeréves a magyar kereszténység. A világ kereszténységének részeként sok megpróbáltatás és győzelmes felvirágzás jellemezte az elmúlt évszázadokat. Természetesen ezeréves magyar történelmünknek voltak dicső fejezetei, de küzdelmes, sőt szégyenletesen sötét időszakai is, amikor hatalmi érdekek, emberi ambíciók, a kereszténység eszmeiségéhez méltatlan erők hálójába került az egyház. Isten ezen fájdalmas események által készített elő sok esetben lelki ébredést, megújulást a magyar nép számára is. Így emlékezünk örömmel a reformáció nemzetet ébresztő korszakára, az evangéliumi ébredési mozgalmak, köztük a baptisták határokon átívelő, más nemzeteket is elérő missziójára.

Ezen az ünnepen e nemzet részeként mi is együtt mondunk hálaadást a teremtő Istennek a mögöttünk lévő ezer esztendőért, az énekíró szavaival: „Dús földön adtál népünknek hazát, / Hűséged őrzött sok száz éven át: / Méltó, hogy áldjunk, pajzsunk, támaszunk, / S élő Igédre jobban hallgassunk.”