Élő víz

Krisztus mondja: Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40)

Szentháromság ünnepe után a tizenharmadik héten az Útmutató reggeli igéiben az irgalmas testvéri, felebaráti szeretet megnyilvánulásának ó- és újszövetségi példáit olvashatjuk. Az utolsó ítéletkor az Emberfia is ezeket a cselekedeteket kéri számon a jobb és bal keze felől állóktól vezérigénk szerint. Ő az irgalmas samaritánus, de egyben ő a mi legkisebb felebarátunk, a rablók kezére került névtelen ember; mit teszünk vele? A törvénytudó „tudta” az örök élet elnyerésének feltételét, de a samaritánus példáját is követnie kell ahhoz, hogy betöltse a királyi törvényt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27) A szeretet apostolától tudhatjuk, hogy a szeretet Isten ajándéka és az ő lényege: „…mert Isten szeretet (…), és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” (1Jn 4,8.10) Hitünk gyümölcsei e szeretet cselekedetei, amelyek azt bizonyítják, hogy Isten lakik bennünk. Reformátorunk szerint „a hit egyedül Istent illetheti. Ezzel fogjuk fel Isten dolgait. Ebből születik azután a cselekedet, mellyel felebarátainknak szolgálunk.” Az elengedés esztendeje, a szombatév jó alkalmat kínál Isten választott népének az adósság eltörlésére és a szeretet gyakorlására: „…parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez.” (5Móz 15,11) Ezt mondja az Úr ma is az ő népének: „Engem keressetek, és éltek! (…) A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok… (…) Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek…” (Ám 5,4.14.15) Az emberszeretet különböző törvényei az Ószövetség népe számára sok konkrét előírást tartalmaztak különféle élethelyzetekre, a jövevények, árvák és özvegyek védelmére vonatkozóan: „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.” (5Móz 24,22) Isten újszövetségi népe, az első jeruzsálemi „hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt (…), mindenük közös volt” (ApCsel 4,32). Ebben a testvéri közösségben nem volt szűkölködő, mert parancs nélkül is, önkéntesen adakozva szolgálták egymás javát. Júdás árulása sem „csak” pénzkérdés volt, hanem elsősorban a kettős szeretetparancs megtörése: „»Üdvözlégy, Mester!« – és megcsókolta őt. Jézus ezt mondta neki: »Barátom, hát ezért jöttél!«” (Mt 26,49–50) Júdás apostol, az Úr Jézus testvére pedig ezt írja: „…tartsátok meg magatokat Isten szeretetében…” (Júd 21) Ez töltse be egész életünket s tetteinket! Isten dicsőítésének két kulcsszava, a hatalom és a dicsőség nemcsak a Miatyánkban, de az angyalok és a teremtmények énekében is szerepel (Jel 5,12–13). Már most is imádhatjuk őt abban a hitben, hogy „én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet” (Zsolt 73,23). „Dicsértessék, Uram, / Örökké szent neved…” (EÉ 61,1)

Garai András