Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 34 - Figyeljünk oda a pályázati kiírásokra!

evél&levél

Figyeljünk oda a pályázati kiírásokra!

Vegyes érzelmekkel olvastam az Evangélikus Élet 32. (augusztus 7-i) számában megjelent, Uniós források egyházi épületek felújítására? című cikket. A nyilatkozatoknak sajnálatos módon van valóságtartalmuk, és meglehetősen borússá teszik az olvasót. Másrészt azonban nem esik szó olyan realitásokról és távlatokról, amelyek ezt a borút képesek oszlatni. Hadd szóljak pár szót ezekről.

Kétségkívül sok múlik azon, hogy az erre hivatott hazai szervek hogyan fogalmazzák meg az uniós keretekre kiírt belföldi pályázatokat. Az esélyegyenlőség értelmében az egyházak joggal tartanak igényt arra, hogy más jogi személyekhez hasonlóan maguk is, illetve az egyházi szervezetek is élhessenek a pályázati lehetőségekkel, és ennek megfelelő pályázati kiírások legyenek. Ez állami feladat.

Van azonban sok olyan nemzetközi pályázat, amelyet nem a hazai hivatalos szervek írnak ki, hanem maga a külföldi pályáztató: például az Európai Unió hirdette meg a Kultúra 2000 programot, vagy írt ki pályázatot a Nemzetközi Visegrád Alap stb. Ezeknek a feltételeit a pályáztató szabja meg saját hatáskörben.

A mi feladatunk ezért elsősorban az, hogy a korábbinál sokkal jobban figyeljünk oda a pályázati kiírásokra, tudjunk eligazodni feltételeik között, legyenek két-három évre előre terveink, és ragadjuk meg a megfelelő alkalmat a lehetőségek kihasználására. Ez áll minden szakterületre a kultúrától a vidékfejlesztésig, hiszen gyakran „belophatóak” az igényeink más „címszó” alatt is… Elvégre több falusi templomunk egyedülálló műemlék, amely növeli a falu turisztikai vonzerejét, így felújítása lehet egy komplex turisztikai fejlesztési program része amellett, hogy a faluban kialakítják a vendégfogadás feltételeit (és kiképeznek egy-két helybélit arra, hogy a látogatóknak kinyissa a templomot, és ismertesse történetét).

A mi feladatunk az is, hogy megtanuljuk a pályázatírás csínját-bínját. A mi feladatunk olyan pályázatíró csoportok megszervezése, amelyekben együttműködik a téma szakértője (építész, orvos, diakóniai munkatárs stb., a célnak megfelelően), a kalkulációt elkészíteni tudó és a bonyolult elszámolási feladatokat ellátni tudó szakember, illetve a nemzetközi ügyek ismerője. Legalább egyiküknek, de inkább valamennyiüknek rendelkeznie kell jó angol- vagy francianyelv-tudással és számítógépes ismeretekkel.

A mi feladatunk az is, hogy figyeljünk másra is, mint az EU-ra, és másra is, mint az épületeink felújítására. Vannak más igénybe vehető források is, és vannak más célok is, amelyekre ezek a források felhasználhatóak, és így a rendelkezésre álló anyagi eszközeinket másképp lehet csoportosítani. Ez különösen is igaz a kulturális, az oktatási és az ifjúsági programokra. Hadd említsem meg az idei Bach-hét szervezőinek sikeres pályázatát a Nemzetközi Visegrád Alapnál. Ez tette lehetővé anyagilag a cseh, a lengyel és a szlovák vendégművészek szereplését, ugyanakkor a pályázás bonyodalmai rávilágítottak arra is, milyen nagy szükség van megfelelően képzett, lelkiismeretes pályázatlebonyolítókra.

Igaz, hogy az Európai Unió a kultúrát nemzeti hatáskörbe tartozónak tekinti, de az egyetemes európai kulturális értékek megőrzésére irányuló kezdeményezéseket pályázati keretben támogatja. Nekünk vannak ilyen értékeink: gondoljunk csak közgyűjteményeinkre vagy műemlék épületeinkre! Néhány évvel ezelőtt a kulturális örökség megóvása volt az EU Kultúra 2000 programjának központi témája. Vajon pályáztunk-e?

A 2007–2013 közötti időszakban további új, de immár sokkal összetettebb programok indulnak el. A fő cél a kistérségek felzárkóztatása, a munkahelyteremtés és az ehhez kapcsolódó szakmai képzési programok kialakítása. Ez többéves tervező-előkészítő munkát kíván a pályázóktól. Vajon vannak-e olyan középtávú terveink, és vannak-e hozzáértő egyháztagok, akik egy ilyen bonyolult tervező-előkészítő folyamatot végigvisznek? Vajon ezt is a lelkészeinkre hagyjuk? Vajon felkészültek-e az egyház világi tagjai arra, hogy ilyen feladatoknak meg tudjanak felelni?

Azt nem kérdezem, hogy készek-e erre. Tudom, hogy igen.

Szabó-Pap Gabriella (Budapest)