Egyházunk egy-két hete

„Kész a szívem, Istenem, (…) hogy énekeljek és zengedezzek!” (Zsolt 57,8) Az igében megfogalmazott vágy hozott össze több mint hatvan fiatalt a Mezőberény I. Kerületi Evangélikus Egyházközségbe július 30. és augusztus 7. között. Ebben az esztendőben is több szekcióban – orgona, harmónium, gitár, dob, furulya és ének „tanszakon” – folyt a zenei továbbképzés.

A táborozók az idén is több helyről érkeztek: Gerendásról, Orosházáról, Szentetornyáról, Csabacsüdről, Szegedről, illetve Kiskunfélegyházáról, és persze nem hiányoztak a mezőberényiek sem. Széles skálán mozgott a résztvevők életkora is: a tanulni vágyók közül a legfiatalabb kilenc-, a legidősebb huszonhárom éves volt.

Kétségtelen, hogy a legprofesszionálisabb munkát a rézfúvósok végezték. Ők Mössingenből kaptak erősítést: a CVJM (az ottani keresztény ifjúsági egyesület, a KIE megfelelője) fúvószenekara tizennyolc fővel képviseltette magát a táborban.

Az érdemi munka és a komoly felkészülés már hetekkel ezelőtt kezdetét vette Németországban és Mezőberényben is, hiszen a zenekar egy jótékonysági koncerttel zárta a hetet. Erre – akárcsak az orgonaórákra – a II. kerületi evangélikus templomban került sor (az I. kerület orgonáján ugyanis nem lehet előadni komolyabb műveket). A műsorszámok között egy orgonára és fúvószenekarra íródott darab is szerepelt; a koncerthez Kalocsay Károly orgonaművész önálló darabokkal is hozzájárult.

A táborozók délelőttönként szigorú beosztás szerint vettek részt magán-, gyakorló- és énekóráikon. A táborban a tizenéveseknek is kijárt a napi négy-öt óra gyakorlás; ők péntek este ugyancsak megmutathatták, hogy mennyit haladtak előre tanulmányaikban – valóban ügyesek és tehetségesek! Nagyon jó volt hallani, hogy az előírt tanegységek teljesítése után is bármely napszakban minden helyiségből szólt a zene, hirdetve, hogy eredményes a tábor szívvel-lélekkel dolgozó oktatóinak a munkája. Az orgona tanszakot Eiler Katalin vezette, a harmóniumoktatásért Bukor Csaba és Csehi Éva volt felelős; a gitárosokat Károlyfalvi Zsolt és Csehi József, a furulyásokat Schön Krisztina tanította, a dobosok tanára pedig Plavecz József volt. A rézfúvósok oktatásában Matajsz János, a helyi zeneiskola igazgatója mellett részt vállalt az egyik mössingeni vendég, Daniel Speidel is.

A délutánt a táborozók levezető játékkal és a bibliaversenyre való készüléssel töltötték el; a versenyt Lábnyomok címmel az Apostolok cselekedetei nyomán rendezték meg számukra.

Isten dicséretére nemcsak muzikálisan, hanem lélekben is készültek a résztvevők: minden napjukat kétnyelvű áhítattal kezdték és fejezték be. Reggelenként tradicionális koráldallamokat vettek elő, egy-egy nap pedig ifjúsági énekekkel zárult.

Az együtt töltött nyolc nap nagy lendületet adott mindenkinek: annak is, aki már évek óta tanul hangszeren játszani, és annak is, aki csak most kezdett barátkozni a billentyűkkel, húrokkal, dobverőkkel. Hasznos és építő volt a tábor a gyülekezeti tagok számára is, hiszen együtt kellett gondoskodniuk a külföldi vendégek és a magyar fiatalok ellátásáról. Nem vallottak szégyent: minden a helyén volt! Valaki azt mondta erről, hogy nem számít a fáradság, mert nagy élmény és öröm így tenni hasznossá magunkat…

A mössingeniek szombaton reggel hazaindultak, a többiek azonban még maradtak másfél napig, a diákoknak ugyanis záróvizsgákon kellett számot adniuk tudásukról, illetve a tábor végeztével került sor az emléklapok átadására is. A vasárnapi istentisztelet méltó lezárása volt az együttlétnek. Karnagy, zenetanár, laikus muzsikusok és kántorok, gyülekezet és kamarakórus, fúvóskör és szólózenész, gyerekek és szüleik egyaránt igehallgatóvá váltak, és egyek lehettek Isten dicsőítésében.

Volt, aki már vasárnap este e-mailben jelentkezett a jövő évi táborba, és a rendrakás közben a vendéglátók is a következő nyárról beszélgettek egymással…

Lázárné Skorka Katalin