Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
Amikor Pál társával, Szilásszal együtt Filippi városába ért, több napon át ott lakott. Jézusról tanította a városkapun kívül, az imádkozás helyén egybegyűlt embereket, és sokat imádkozott.
Az egyik nap találkozott egy rabszolgalánnyal, aki különleges tulajdonsággal rendelkezett: jósolni tudott. Ezt a képességét gazdái ki is használták, és sok pénzt kerestek általa. Ám ez Pált boszszantotta, ezért Jézus Krisztus nevében elűzte a lányból a gonosz lelket.
A rabszolga gazdái persze nagyon mérgesek lettek. Pált és Szilászt megbotoztatták, majd börtönbe csukatták, a börtönőrnek pedig megparancsolták, hogy gondosan őrizze a foglyokat. Az őr a belső börtönben kalodába zárta őket, hogy még véletlenül se szökhessenek meg.
Éjféltájban Pál és társa imádkozni kezdett, és énekkel dicsérte Istent; a többi rab is hallotta őket. Ekkor hirtelen földrengés támadt, megremegtek a börtön falai, kinyíltak az ajtók, és a foglyokról lehullottak a bilincsek. Amikor a börtönőr felébredt a zajra, és látta, hogy nyitva vannak az ajtók, nagyon megijedt. Azt gondolta, hogy megszöktek a rabok, ezért végezni akart magával. Pál azonban rákiáltott, hogy ne tegye, mert senki sem hagyta el a börtönt. Ezt látva az őr elkezdett hinni Istenben, és a házába vezette Pálékat, akik Isten igéjét hirdették neki. Kimosta a sebeiket, és egész háza népével együtt megkeresztelkedett.
Másnap a város elöljárói bocsánatot kértek Páltól és Szilásztól, amiért börtönbe csukták őket, hiszen ők is római polgárok voltak, és nem lett volna szabad így bánni velük.