Egyházunk egy-két hete

Az ország nyugati határán lévő településeken nem volt ritka, hogy a reformáció után a falu lakosságának többsége néhány évtized alatt evangélikus lett. Nem volt ez másként a Győr közelében fekvő Lébényben sem, ahol 1530 táján már olyan létszámban éltek evangélikusok, hogy istentiszteleteik helyéül megkapták a – később leégett és teljesen megsemmisült – plébániatemplomot. 1650-től kezdve, az ellenreformáció idején teljesen abbamaradt az evangélikusok hivatalos vallásgyakorlása, csak titokban gyűltek össze a hívek. Később Tétre, az artikuláris templomba jártak istentiszteletre a lébényiek..t Jézus falakon belül és kívül

A türelmi rendelet kiadása után, 1786-ban alakulhatott meg hivatalosan is az evangélikus egyházközség. Akkoriban még pajtákban gyűltek össze a hívek. Első lelkészük Semmelweis Sámuel volt, aki egy év után váratlanul meghalt. A templomépítést egy évtizeden keresztül az akadályozta, hogy a lakosság egyharmadát kitevő betelepített németek – akiknek a gyülekezeten belül külön gondnokuk és pénzkezelésük volt – nem tudtak megegyezni a magyarokkal az anyanyelvükön tartott igehirdetések arányával kapcsolatban. Emiatt csak 1795-re épült fel a gyülekezet temploma. Ennek 210. évfordulója alkalmából tartottak hálaadó istentiszteletet augusztus 21-én, délután.

Az ünnepségen Koháry Ferenc lelkész elmondta, hogy több mint kétmillió forintos költségvetéssel újították fel a templomot az évfordulóra. Az összeg negyedét adományokból fedezték; az egyházmegye egymillió forinttal járult hozzá a munkálatokhoz. A lébényiek segítségére sietett a bajorországi alfeldi testvérgyülekezet is, amelynek képviseletében Marianne Hubl felügyelő asszony köszöntötte a helyi híveket.

Az istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetője Jn 4,21–24 alapján tartott igehirdetésében elmondta, hogy az egyháznak sokak szerint nincs jövője. Jézus is azt tanítja, hogy Isten imádása és tisztelete nincs helyhez kötve, hiszen Isten egészen új kapcsolatba került az emberrel. Az Istennel való kapcsolat valóban nincs sem templomhoz, sem felekezethez kötve, csak Jézushoz. Az ő eljövetelével új alapokra helyeződött Isten és ember viszonya. A gyülekezet mégis igényli, hogy legyen temploma, hogy legyen egy szakrális hely, egy megszentelt tér, ahol az ember tudatosabban megélheti kapcsolatát a szenttel, közelebb érezheti magát lelki otthonához, és az előttünk élt tanítványok bizonyságtétele erősítheti hitét.

Igehirdetése végén Ittzés János feltette a kérdést: „Ugye nem hisszük, hogy Jézus itt marad, e falakon belül, amikor mi az istentisztelet után hazamegyünk? Ha nem így gondoljuk, akkor miért élünk úgy, mintha nem lenne velünk?” A püspök kifejtette: „Egy kis településen mindenki tudja, hogy ki jár templomba. Azt is látják rajtunk, ha »rázártuk Jézusra a templomajtót«, azaz csak a templom falain belül éljük meg kereszténységünket. Így nem csodálkozhatunk azon, ha sokan feleslegesnek tartják a templomokat. A templom azért áll, mert Jézus reménykedik abban, hogy minden körülmények között hozzá kötődünk, s amit ott az ő igéjében, tanításában és üzenetében kapunk, azt magunkkal tudjuk vinni, és meg tudjuk valósítani a templom falain kívül is.”

M. Gy.

Regionális hozzárendelés: Lébényi Evangélikus Egyházközség