A hét témája
Veled, Urunk, sohasem nélküled!
A város már javában ünnepelt: odakint – azaz odafent – éppen egy látványos légi bemutató zajlott, ám az érkező Gulyás Kálmán egyházi ügyekért felelős címzetes államtitkár megnyugtatta a gyülekező vendégeket: „papírja van” arról, hogy este hat órára, az istentisztelet kezdetére abbamarad a zúgás. A szervezők előrelátó munkájának köszönhetően tényleg semmi sem zavarta az istentiszteleten részt vevők áhítatát.
A különleges, csillag alakzatú templomban elsőként dr. Bölcskei Gusztáv református püspök köszöntötte a megjelenteket. Beszédében rámutatott: az augusztus 19-i ökumenikus istentiszteletnek az az egyik legfontosabb üzenete, hogy együtt vagyunk – különböző felekezetű, más-más politikai nézeteket valló, határon inneni és túli magyarok. Ez már önmagában is nagy szó egy sokszor széthúzó társadalomban. Bölcskei Gusztáv ezután a taizéi alapító atyának, Roger testvérnek éppen az istentiszteletet megelőző napokban bekövetkezett haláláról szólt, melyet „döbbenettel és borzongással” vett tudomásul a világ. A püspök a 21. század első keresztény mártírjának nevezte a gyilkosság áldozatává vált atyát, aki „imára kulcsolt vagy áldásra emelt, üres kézzel ment el a világból”. Emlékének egyperces néma felállással adózott a templomi közösség.
Az idén Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetője hirdette az igét Mt 20,25–26 alapján. (A hagyomány része ugyanis, hogy az egyik évben református, míg a másikban evangélikus főpásztor szolgál a szószéken.)
Szent István ünnepén a püspök az állam és az egyház, a magyar társadalom aktuális kérdéseinek összefüggésébe állítva hirdette a jézusi szót: „…aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok…”
Gáncs Péter kiemelte: ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelynek István királyról alkotott képét nem annyira az iskolában tanultak alakították ki, sokkal inkább az István, a király című rockopera. „Király vagyok, Uram, a Te akaratodból./ Minden magyarok királya. / És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen. / Veled Uram, de Nélküled” – idézte a rockopera zárómondatait, amelyek véleménye szerint ma is időszerű kérdéseket vetnek fel. Mint hangsúlyozta, ez az ellentmondásos helyzet végigkíséri népünk ezeréves történelmét, és sajnos ma is van aktualitása. A püspök elmondta: Szent István személye az állam és az egyház harmonikus viszonyát, a nemzet konstruktív együttműködését szimbolizálja, ma viszont együttműködés helyett „meddő számháború” zajlik az egyház-finanszírozásról, és úgy tűnik, némelyek számára az egyházak mára csupán egy „lefaragandó költségvetési tételt” jelentenek az ország életében.
„Jézus tanítványaiként végezzünk mi is önvizsgálatot!” – figyelmeztetett az ige alapján Gáncs Péter. „Vizsgáljuk meg, mennyire töltjük be krisztusi küldetésünket, és hogyan adjuk tovább a meghívást Isten országába” – folytatta. „Mit teszünk a körülöttünk élőkért, a rászorulókért, a »legkisebbekért«, drága, ezeréves magyar hazánkért? Küldetésünket csak Krisztus szeretetéből táplálkozva tölthetjük be: csak veled, Uram, és általad – sohasem nélküled! Ezért a gyógyító kommunikációért, a nemzetet újra átölelő együttműködési készségért imádkozzunk” – zárta igehirdetését a püspök.
Az istentisztelet kiemelkedő színvonalú egyházzenei szolgálatát Fassang László orgonaművész, valamint az EHE fúvószenekara látta el Johann Gyula egyetemi lelkész vezetésével, a liturgiában pedig részt vett – evangélikus részről – Benczúr László, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője is.
Jövőre – reményeink szerint – ismét együtt ünnepelünk…
Kőháti Dorottya