A közelmúlt krónikája

A büntetés-végrehajtás és a börtönmissziót végző egyházak együttműködésének újabb eredményeként a Baracskai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet augusztus közepén rövid tartamú eltávozásra engedett ki fogvatartottakat, hogy feleségükkel és gyermekeikkel együtt részt vehessenek a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Missziói Irodája, az Immánuel Trans Kft. és a Hajnalcsillag Misszió által finanszírozott családi kapcsolaterősítő táborban, a Velencei-tó partján.

Szénási Jonathan Sándor lelkipásztor, a baracskai büntetés-végrehajtási intézet börtönlelkésze délelőttönként hittanos foglalkozásokat tartott a táborban részt vevő gyerekeknek. A gyerekek játékokat is kaptak, hogy kellemesebben tölthessék el az időt, s a tábor végén haza is vihették őket. A gyerekfoglalkozások után a családok együtt élvezték a Velencei-tó nyújtotta kikapcsolódási és pihenési lehetőségeket. Minden este közös énektanulás és áhítat volt, amelyeken a baracskai börtönlelkész mellett L. Molnár István lelkipásztor, a Budapesti Fegyház börtönlelkésze és Országh István pátkai lelkipásztor, a börtönmisszió önkéntes munkatársa is szolgált.

Az esti áhítatok után éppúgy volt lehetőség a lelkészekkel való egyéni beszélgetésekre, mint közös játékokra vagy grillezésre. Pénteken este egy Bibliával és bonbonnal ajándékozták meg az épp ötödik házassági évfordulójához ért házaspárt, vasárnap pedig tortával köszöntötték fel a negyvennyolcadik születésnapját ünneplőt.

Mivel az előzetes megállapodás része volt, hogy az intézet nem felekezeti alapon engedi ki a családi kapcsolaterősítő táborra jelentkező fogvatartottakat, a programot összeállító baracskai börtönlelkész szabadon hagyta a vasárnap délelőttöt, hogy minden résztvevő a saját felekezetének a templomába mehessen istentiszteletre vagy misére.

A vasárnap esti záróáhítat végén a fogvatartottak és családtagjaik megindultan mondtak köszönetet a lelkészeknek. Kérték, hogy tolmácsolják köszönetüket a tábor létrejöttét anyagilag támogatóknak, valamint a büntetés-végrehajtási intézetnek, mely lehetővé tette a részvételüket. Elmondták, hogy a beszélgetések során jöttek rá, valójában milyen sokat jelent ez a tábor a családon belüli kapcsolatok erősítése szempontjából: ha otthon töltötték volna e hat napot, minden bizonnyal dolgoztak volna, hiszen nagyon hiányzik otthon a „férfikéz”. A sok munka mellett alig tudtak volna beszélgetni egymással, a gyerekekkel való közös játékról nem is beszélve. Az itteni körülmények között viszont volt idejük minderre, az esti áhítatok segítségével pedig elgondolkodhattak az élet lényegi kérdéseiről, amelyek messze túlmutatnak a látható javak elérésén.

GeSheR-HÍD