Keresztutak

Augusztus második hétvégéjén immár hetedik alkalommal rendezték meg az unitárius világtalálkozót a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn. Bár az időjárás egész héten szeszélyes volt, és a meteorológusok szombatra is esőt jósoltak, Isten mégis kedélyesen tekintett le összegyűlt nyájára, és napsugarakat küldött, hogy melegítsék hálaadó népét.

Ahogy Kedei Mózes esperes elmondta, ez a találkozó azért indult útjára, hogy alkalmat és lehetőséget adjon az unitáriusoknak – bárhol is éljenek a világon – arra, hogy találkozhassanak egymással, ezáltal erősítve a vallási öntudatot és az egyházi összetartozást. Az idén nemcsak a Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában élő unitáriusok hozták el egyházuk üdvözletét, hanem Hollandiából is érkeztek vendégek, hiszen az Erdélyi Unitárius Egyház igen jó kapcsolatokat ápol a hollandiai remostráns egyházzal. Az istentiszteletet követően egyházi énekek és népdalok csendültek fel a színpadon, majd a székelyudvarhelyi Boróka táncegyüttes ropta a különböző székelyföldi táncokat.

Az Erdélyi Unitárius Egyház újabb jelképpel gazdagodott. Míg Pécsi L. Dániel jelképtervező tavaly az énlakai gyülekezetet lepte meg egy zászlóval, az idén a homoródkeményfalviaknak adta át az egyházi lobogót. Dr. Szabó Árpád püspök hangsúlyozta, hogy ez a zászló összetartó erőt ad a hívek maroknyi csapatának, de hitben is erősíteni fogja őket, akárcsak az a lelkész is, aki szeptember elsejével kezdődően szolgál majd az eddig gazdátlan gyülekezetben. A zászlót a keményfalvi származású Bencze család adományozta az egyházközségnek az onnan elszármazott néhai Bencze Márton püspök emlékére.

A Szejkefürdőn összegyűlt erdélyi és magyarországi unitáriusoknak nem kellett egy újabb évet várniuk arra, hogy találkozhassanak egymással. Augusztus 27-én, szombaton a pestszentlőrinci templomban rendezték meg a Magyarországon élő erdélyi származású és a magyarországi unitáriusok testvéri találkozóját. A két egyház közösen szervezte a rendezvényt, melynek elsődlegesen az volt a célja, hogy az elszármazott unitáriusok is megtalálják a magyarországi gyülekezeteket, és bekapcsolódhassanak a hitéletbe.

Az ünnepi istentiszteleten dr. Szabó Árpád erdélyi és Rázmány Csaba magyarországi püspök végezte a szolgálatot. A közös ebéd, majd a délutáni előadások, beszélgetések lehetőséget nyújtottak arra, hogy az eddig kallódó, egykori erdélyi gyülekezeti tagok is közösségre leljenek, és ezáltal gyökeret eresszenek. Bár a találkozón megjelent hívek többnyire ismerték egymást, mégis voltak olyanok is, akik már tíz éve Magyarországon élnek, de a közelükben nem lévén gyülekezet, először jártak unitárius templomban. Amint azt dr. Szabó Árpád megjegyezte: hogyha a találkozónak csak ennyi a hozadéka, akkor már érdemes volt összegyűlni, a közös gyülekezetépítés, a hitéleti munka azonban a továbbiakban sem szünetel.

Veres Emese-Gyöngyvér