Kultúrkörök

A német festészet és a reneszánsz műveltség egyik legkiemelkedőbb alakja. Édesapja magyar aranyművesek leszármazottja; a család a Békés megyei egykori Ajtós községből származott.

Az ifjabb Albrecht Dürer, a későbbi festő – a tizennyolc gyermek közül harmadikként – 1471. május 21-én látta meg a napvilágot. A kis Albrechtet elsősorban a rajzolás – az arany megmunkálását előkészítő tevékenység – érdekelte, ezért édesapja néhány testvérével együtt bevonta őt a családi aranyművesműhelyben folyó munkába. Ám amikor az apa felismerte fia kimagasló tehetségét, a tizenöt éves ifjút 1486-ban Michael Wolgemut festő gondjaira bízta. (A művész Nürnberg legnagyszerűbb mesterei közé tartozott.) Dürer három évig tanult nála.

Munkássága során Dürer mindig nagy figyelmet szentelt az arcképeknek. Talán ennek is köszönhető, hogy minden idők legkülönlegesebb portréfestő mesterévé vált. A lélek mélységeit jelenítette meg. Érett művészként miniatúraképeket is készített. Szobrászként nem próbálta ki magát, ellenben rajzolt és tervezett szökőkutakat, emlékműveket, sárkány vagy szirén formájú csillárokat.

A metszetek a művész egész pályáját végigkísérték. Rembrandthoz és Goyához hasonlóan a metszetkészítést Dürer is autonóm művészetnek tekintette, nem a festészetnek alárendelt ágnak. Művészetének legmeghatározóbb vonása az emberi test ábrázolása.

A fiatal művész első mecénása Bölcs Frigyes szász választófejedelem volt, aki 1496-ban, egy nürnbergi látogatásakor Dürert egy arckép, valamint a wittenbergi várkastélyba és a templomba szánt festménysorozat elkészítésével bízta meg. Kettejük között ezzel tartós megrendelői és baráti kapcsolat kezdődött, amely nagyot lendített a pályakezdő festő karrierjén.

Dürer mélyen vallásos volt. Nagy érdeklődéssel követte a reformáció eseményeit. Leginkább két, egymással igencsak ellentétes személyiség hatott rá: Rotterdami Erasmus és Melanchthon Fülöp; utóbbiról 1526-ban metszetet is készített.

Dürer 1528. április 6-án hunyt el.

Az ArtBook sorozat Dürer című kötetének felhasználásával