A hét témája
Kolozsvárott neveztessék el közterület Járosi Andorról!
„Kolozsvár evangélikus esperesének emberi kiállása a nemzetközileg ismert és elismert svéd diplomatához mérhető. Járosi Andoron is beteljesedett Raoul Wallenberg sorsa. A párhuzamot egy lépéssel továbbgondolva – a magyar állampolgárokat mentő svéd igaz emberről teret neveztek el az amerikai főváros központjában – itt volna az ideje annak, hogy Járosi Andorról is utcát vagy teret nevezzenek el Kolozsváron.”
A fent idézett javaslatot Löwy Dániel vetette fel az idén, június 21-én a kolozsvári evangélikus templomban tartott ünnepi istentiszteleten, melynek keretében Izrael állam bukaresti nagykövetének kultúrattaséja Járosi Andor lányának átadta azt az okiratot és emlékérmet, amely tanúsítja, hogy Járosi Andor és felesége nevét bejegyezték a Jad Vasem Intézetben található, a holokauszt idején a zsidó származásúak életét mentő igaz emberekről megemlékező névsorba.
Az istentiszteleten Adorjáni Dezső Zoltán püspök hirdette az igét. Járosi Andorról Kiss Béla lelkész emlékezett meg. Elhangzott Reményik Sándor Az én lelkipásztorom című verse. Az ünnepségen részt vett a kolozsvári főrabbi, és eljött New Yorkból Löwy Dániel is. Ő kezdeményezte, hogy Járosiék nevét feljegyezzék az igazak sorába. Egy régebbi írásában ő nevezte Járosi Andort a Szamos-völgyi város Raoul Wallenbergjének. Amikor ugyanis az oroszok bejöttek Kolozsvárra, Járosi Andort is elhurcolták. Lakásán keresték föl – akárcsak Wallenberget –, aztán gyalogosan elvitték Tordára, Tordáról Foksányba, onnan pedig az oroszországi Magnyitogorszkba. Járosi Andor tífuszban halt meg abban a fogolytáborban, ahol mindvégig szolgált. 1944 karácsonyán érte a halál; jeltelen tömegsírba temették.
A mai, fiatalabb nemzedék – a lelkészeket is beleértve – már alig-alig emlékszik őrá, pedig lelkészi szakfolyóiratunknak, a Lelkipásztornak az 1949. decemberi száma Veöreös Imre kitűnő szerkesztésében egyedül és kizárólag az ő emlékével foglalkozik. Érdemes ezért legalább néhány mondatot idézni Löwy Dánielnek az ünnepi istentiszteleten elhangzott beszédéből:
„Járosi Andor világítótorony volt az emberi helytállás elszigetelt szikláján. Jelzést próbált küldeni az elszigeteltség éjszakájában. A város parancsnoka megfenyegette azért, mert Járosi bírálta a zsidó törvényeket. Magatartásáért és megnyilatkozásáért Pogány ezredes többször beidézte őt a kémelhárításhoz. Kihallgatta őt a hadbíróság, és a szélsőséges sajtó kampányt indított ellene. Az egyházon belül támadta őt a német evangélikusok egy csoportja. Egyházi vezetőként küldött fényjeleit az éjszaka elnyelte. Maradt tehát az egyéni harc.”
A templomi ünnepség részletes programját Járosi Andor lánya, Antal Sándorné, Margitka küldte el. Megemlítette azt is, hogy még az ünnepség előtt, május 25-én a kolozsvári evangélikus gyülekezet megalapította, és Járosi Andorról nevezte el a Keresztyén Értelmiségi Műhelyt.
Az első gyűlésen az unoka tartott megemlékezést nagyapjáról. Egy évvel ezelőtt, Járosi Andor halálának 60. évfordulója alkalmából a budapesti nyugalmazott evangélikus lelkészek baráti köre elevenítette fel emlékét, és foglalkozott Veöreös Imrének a már tíz évvel ezelőtt elhangzott javaslatával, a Lelkipásztor Járosi-emlékszámának újbóli megjelentetésével.
Nem tudjuk, megvalósul-e a szép terv, hogy Kolozsvárott utcát vagy teret nevezzenek el Járosi Andorról. Reményik Sándor szavaival élve ő mindenféleképpen égő fáklya volt a verem előtt, egy farkasvermekkel teli világban.
Az égő fáklyára ma is szükség van. Fényének nem szabad kialudnia.
Benczúr László nyugalmazott lelkész