Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 38 - Oratio oecumenica

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica

Szerető mennyei Atyánk! Környező világunk számtalan külső és belső gondja arra indít minket, hogy tőled kérjük az erőt, amellyel mindvégig kitarthatunk megpróbáltatásainkban. De mielőtt kéréseinkkel hozzád fordulnánk, fohászunk legelső szavait a hála érzése formálja meg azért a bizonyosságért, hogy te már azelőtt tudod, mire van szükségünk, mielőtt még kérnénk tőled.

Adj bölcsességet és belátást minden hozzád imádkozónak, hogy vágyai és kérései egyre inkább összhangba kerüljenek a te végtelenül előrelátó felsőbb akaratoddal.

Jóságos és kegyelmes Urunk! Magasztaljuk szent nevedet, hogy az idők teljességében elküldted egyszülött Fiadat az emberiség szabadítására és üdvözítésére. Köszönjük, hogy ezt az örömhírt újra meg újra hirdetteted nekünk igédben.

Őrizz meg minket a kishitűségtől és az eleséstől, erősítsd hitünket, tápláld lelkünkben a reményt, és növeld szívünkben szereteted fényét, hogy azt mindenkor továbbadhassuk embertársainknak. Vezess minket bölcs belátásod szerint sorsunk útján úgy, hogy végül eljussunk örök dicsőségedbe, ahol vélekedésünk színről színre látássá, hitünk teremtő erővé, reménységünk üdvösséggé, szeretetünk életadóvá válik.

Légy kegyelmes mindnyájunkhoz, családunkhoz, gyülekezetünkhöz, egyházunkhoz és az egész emberiséghez.

Kérünk téged, óvd meg egyházadat a torzulásoktól és elhajlásoktól, s áldásod ereje vezesse az úton lévők gyülekezeteit, egyszülött Fiad testének tagjait, akik hozzád igyekeznek, hogy létezésük benned megnyugodva nyerje el végső beteljesedését.

Könyörgünk hozzád, hogy végtelen bölcsességeddel és teremtő hatalmaddal urald, alakítsd, és fordítsd jóra, mindannyiunk javára e világ vak és romboló erőinek hatását. Áldd meg Földünk minden népét és nemzetét, s adj minden vezetőnek, kinek sorsformáló hatalom adatott, mély belátást, együttérzést, szívbéli bölcsességet és rendíthetetlen felelősségtudatot.

Urunk, ne engedd elfelednünk, hogy mi, teremtmények életünk során mindenkor és mindenhol egymásra vagyunk utalva; őrizd meg és mélyítsd el bennünk a felismerést: sorsunk és tőled kapott rendeltetésünk beteljesítése nem valósítható meg emberi kapcsolataink rendezése, a szeretet, a megértés és az elfogadás őszinte megélése nélkül. Töltsd el lelkünket Szentlelked erejével, hogy önös érdekeinken felülemelkedjünk, s ne csak a hozzánk közel állókat, testvéreinket és felebarátainkat, de ellenségeinket is képesek legyünk szeretni, s imádkozzunk a minket gyalázókért és üldözőkért.

Teremtő Atyánk! Amikor önmagunkért imádkozunk, kérünk téged, helyezd szívünkbe és elménkbe azt az elmélyült éberséget, amellyel őrködhetünk valóságformáló gondolataink, szavaink és tetteink tisztaságán. Őrizd meg szívünk gyökerét mindvégig a lét végtelen forrásában, Jézus Krisztusban. Ámen.