A hét témája

A vízzel éppen az lehet a baj, mint az információval: vagy túl kevés, vagy túl sok.

Én, aki alapvetően a Dallas, Rabszolgasors, Baywatch háromság égisze alatt cseperedtem fel, ha arra gondolok: víz, biztos, hogy a top 10-be is bekerülne a Baywatch című sorozat egy-egy epizódja, amikor is a hős Mitch – alias David Hasselhoff – kiment egy-egy istennőt, „letörölve” így a hölgyet a gonosz cápák aznap esti vacsorájának étlapjáról. Tehát: víztúltengés, fulladásveszély, vízi mentők, Baywatch.

Igen, a vízzel éppen ugyanaz lehet a baj, mint az információval: bele lehet fulladni. Törőcsik Mari, a kiváló színművésznő mondta tavaly egy tévéinterjúban, hogy az a baj, hogy az egész világfájdalmat belénk öntik a tévén keresztül, de nem fér belénk ennyi. Víz, információ, sok-kevés.

„Szomjúhozom” – mondja az Isten Fia a kereszten (Jn 19,28).

Kiráz a hideg, és elsápadok, ha arra gondolok, hogy valaki a haláltusája közepén minden erejét összeszedve kiejti a száján: „Szomjúhozom…” Igen, az Isten Fia, aki a vízből bort csinált, kimondja azt, hogy szomjúhozom. Semmi trükk, semmi csalás. Az Isten emberré lett. Teljesen. A lét szenvedésével és szomjúságával együtt.

Lecsendesedett a tenger. Jónás ül a cethal gyomrában, és gondolkozik: „Miért pont én? Miért éppen miattam? Tényleg én tehettem a viharról? Tényleg én tehetek arról, hogy a víz, mintha mi se történt volna, édesded álmát alussza? Tényleg én? Miért pont én?”

Elcsendesedik Jónás. Imára kulcsolja vívódástól remegő kezeit.

Az ember koszos.

Az Isten tiszta.

Az ember koszos, mert.

Az Isten tiszta, csak.

Az ember porból lett, és porrá lesz.

Az Isten könnye teszi élővé ezt a port.

Az Isten könnye teszi élővé ezt a port. Ámen.