Élő víz
Élőben
Egy nagymama ajándékot akart venni az unokájának. Meglátott egy műanyag dobozba csomagolt tollat, amelynek egyébként borsos ára volt.
– Döntsd el, hogy tetszik-e! – unszolta unokáját a nagymama, s közben próbálta felmérni a dobozban rejtőzködő toll különleges alakját.
– Én már láttam ilyet élőben – kiáltott fel a kislány, s úgy döntött, hogy kéri a tollat.
Tárggyal kapcsolatban még soha nem hallottam az „élőben” kifejezést. Nem tudom, hogy csak az említett kislány használja-e ezt a szót, vagy már elterjedt szélesebb körben is mint nyelvünk új leleménye. Első hallásra meghökkentő volt, de ahogy mélyebben belegondoltam, egyenesen találónak éreztem.
Az jutott eszembe, hogy mi, emberek hányszor vesszük körül magunkat falakkal, s így nem tudunk vagy nem akarunk kapcsolatba kerülni egymással. Nem láttatjuk magunkat „élőben”, s emiatt nem fordulnak hozzánk bizalommal, sőt elfordulnak tőlünk, mert eltakar bennünket a fal, mint a tollat a műanyag doboz. Nem kellene becsomagolnunk magunkat, mert ezzel magunknak és másoknak is ártunk.
Az említett toll már régóta ott állt a polcon, s talán ma is ott állna, ha valaki nem látta volna „élőben”, a maga valóságában.
Nekünk, keresztényeknek Jézus, Isten szent Fia az élő valóság. Emberré lett, meghalt, de feltámadt a halálból, s a tanítványok látták „élőben”, sokáig mégsem hittek neki. S mi vajon hiszünk-e Jézusban, bár nem láthatjuk őt „élőben”, mint a magdalai Mária vagy a tanítványok? Tamás még így is kételkedett: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjaimmal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” (Jn 20,25) Jézus később azt mondta Tamásnak: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20,29)
A hit Isten kegyelmi ajándéka. „Istentől kapott hitünk megszabadít attól, hogy kizárólag az egyéni lehetőségekre és korlátokra figyeljünk. Nem az ember ragaszkodik hitének erejével Istenhez, hanem Isten ad erőt az embernek a hitre.” (H. J. Eckstein) Imádkozzunk naponta ezért az erőért!
Csaba Piroska