Egyházunk egy-két hete
Ajándékba kapott istenháza
Szemerei Matkovich Pál, Győr vármegye táblabírája 1781 és 1823 között a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület felügyelője volt, és az 1800-as évek elején átadta az egyháznak saját győrszemerei kápolnáját. Ez lett az akkor mintegy kétszáz lelket számláló gyülekezet temploma, amelynek állaga mára igencsak leromlott.
Az egyházmegye önálló lelkésszel rendelkező gyülekezetei közül a legkisebben a közelmúltban a Széchenyi-terv keretében elnyert támogatással, valamint önkormányzati és egyházmegyei hozzájárulással felújították a parókiát, amelybe azután be is költözött a lelkész. Ebben az évben újra munkába kezdtek az itt élő evangélikusok. Az országos egyház által biztosított önrész segítségével a regionális tanács által kiírt pályázaton 2,6 millió forinthoz jutottak. Ezt az összeget az önkormányzat és a hívek negyedmillió forintos adományával kiegészítve ki tudták cserélni a templomtetőt, és renoválták a templom belsejét.
A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület vezetője 1Jn 5,4 alapján tartott prédikációját helyzetjelentéssel kezdte. Elmondta, hogy az egyházon belül is kezd elterjedni az a nézet, hogy a hívők közössége idejétmúlt, „szükségtelen” társaság, és ezen a gondolkodásmódon nemigen változtat egy díszbe öltözött templom. „De hitünk szerint az egyház Krisztus teste, amelyben Isten győzelemre vezeti a benne bízókat. Krisztus által megóvott közösség vagyunk. Ezért van értelme templomot renoválni” – fejtette ki Ittzés János. „Ne egymástól várjunk biztatást, hanem Jézus biztatása alapján induljunk a szolgálattevő és bizonyságtevő hit útjára” – zárta igehirdetését a püspök.
Menyes Gyula
Regionális hozzárendelés: