Keresztény szemmel
Isten vagy a mammon?
Szólt egyszer az Úr, és mintha mi nem értettünk volna meg semmit: „…vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mt 6,24) Immár évezredek óta gyúrjuk, olvasztjuk, formáljuk és magyarázzuk. Két pont között fel és alá: nevezzük az egyiket Istennek, a másikat – mondjuk – mammonnak. A félúton végül valahogy mindig üres a kezünk…
Globalizáció. Az elmúlt hetekben szinte egyetlen nap sem volt, hogy valaki szóba ne hozta volna, bármerre is jártam. Van, aki dübörgő lendületnek hallja. Van, aki rögtön támad: cinikus hatalmi játékot, kereskedelmi idiotizmust kiált. Van, aki suttogóra fogja: majdnem olyan megilletődve, mintha egy rákos leletről beszélgetnénk. Van, aki megpróbál mindent a javára magyarázni. S vannak (de sokan vannak!), akik értetlenül hallgatnak.
Kosztolányi száz sora a testi szenvedésről mintha hirtelen lelki élménnyé vált volna: „Ki ő, mi ő, / nem ismerem, / szólítani / nem is merem.” Körülöttünk, felettünk kavarog valami a világban – néhányan hatalomnak látják, mások kiszolgáltatottságnak –, akár egy minden korábbinál hatalmasabb hurrikán, és átrendezi a megszokott dolgokat. S mintha leradírozná az arcokat is: a kárvallottakét (hiszen túl sokan vannak) és a nyertesekét (hiszen túl messze vannak). Pedig ez csak bújócska: a globális háló szövete mögött mindig arcok vannak, világos érdekek, azonosítható szereplők. Emberi arcok a fegyveripar mögött. Emberi arcok a kábítószer-kereskedelem mögött. Emberi arcok a szexipar mögött. Emberi arcok a tőzsdemanipulációk mögött. Emberi arcok a médiamanipuláció mögött. Vajon jó érzékkel ráismerünk-e mi is, ahogy egykor Jézus: de hiszen ez az arc… ez a mammon!
Akinek nincs miért aggódnia, talán most túlzást emleget. Azért jobban tesszük, ha néhány kérdést újra és újra felteszünk magunknak: Hogyan vállalhatnánk magunkért felelősséget, ha másokért sem vállalunk? Hogyan lehetnénk másokért felelősek, ha magunkért sem tudunk felelni? Jézus szavai ma is kínos kérdéseket feszegetnek igazságosságról, emberségről, szabadságról, ahogyan az ember Isten és a mammon között a helyét keresi. És nem csak a világban. Például: hány gyülekezeti lelkész és hitoktató építhetné a gyülekezeteket, ha mi, egyháztagok annyi pénzt költöttünk volna az elmúlt három esztendőben egyházunkra, mint házi mozira és DVD-re? Vagy: milyen keresztény szociális munkát lehetne elvégezni abból a pénzből, amelyet feleslegesen hagytunk az üzletekben és bevásárlóközpontokban?
Kínos lenne magyarázkodni, azzal mentegetőzni, hogy nincs más lehetőség. Mindig van. Ez Jézus szavainak legfontosabb üzenete. A mai globalizálódó körülmények között is minden szinten, mindenkinek lehet másként döntenie. Csak ne veszítsük el az evangéliumi mérlegelés képességét és szándékát, hiszen „vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” Választanunk kell. S a jövőben előttünk álló választások közül kétségkívül ez az egyik legfontosabb.
Dr. Korányi András