Napról napra

Liturgikus sarok

Végül is mi a titka?
Istentisztelet és misszió kapcsolatáról írtunk és olvastunk jó néhány héten keresztül. Sorra vettük a liturgia egyes komponenseit, és foglalkoztunk különleges eseményekkel, speciális helyzetekkel is. Az alapvető kérdés – talán kimondatlanul – végig ott motoszkált a sorok között: mitől lesz misszióivá az istentisztelet? Mikor misszionál a templomban tartott megszokott vagy formabontó liturgia? Mikor mondhatjuk el, hogy „küldetése” volt addig meg nem érintett emberek körében, és hogy misszionált perifériára került keresztényeket? A misszió fogalmának a meghatározása is célunk volt. Érezhettük is, hogy milyen nehéz megalkotni a definíciót: mi is valójában a misszió? Ugyanolyan nehéz, mint jól megfogalmazni azt, hogy mi is az istentisztelet. Az eddigieket ismételve, összefoglalva tesszük fel most a kérdést: mi a titka az istentisztelet és a misszió kapcsolatának? >>

Élő víz

Mihály-napi gondolatok
Szép szokás, hogy névnapokon felköszöntjük egymást. Olyan barátom is van, akivel ez az egyetlen kapcsolatom. A világban a névadás mindig is divat kérdése volt; ma különösen az. Tudjuk, hogy a Bibliában a névnek is súlya van. >>

Nem csak lepra – misszió
Milyen gyorsan röppen tova a részvét! Margit néni mélyet sóhajtva eresztette ölébe ráncos, tétlen kezeit. Csak pár hete még, hogy mindenki érte aggódott. Nem tudták, mi történt vele, hát beszéltek róla, sajnálgatták, kérdezgettek felőle rokont és ismerőst. Mesélték neki a kórházban a fiáék, hogy ez is, az is köszönti, és gondol rá. Mostanra meg, mintha nem is létezne, úgy elfelejtették. Alig nyitja rá valaki az ajtót, s aki jön, az is csak sóhajtozik, üldögél pár percet, aztán zavart mosollyal elbúcsúzik. Különös, hogy mindenki azt hiszi, hogy már nem is hall, pedig hát ért ő minden szót, csak éppen válaszolni nem tud. Ez maradt vissza az agyvérzés után. >>

Heti útravaló
Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok. (Jer 17,14) >>

Egyházunk egy-két hete

Megújult grófi templomok
A szlovák gyökerű nógrádi evangélikus falvak közül immáron az igére vágyakozó sziráki és az erdőtarcsai közösséget is megújult istenháza fogadja. Szeptember 25-én, vasárnap délelőtt a német és holland betelepült családok által „globalizált” falu, Szirák és környéke adhatott hálát a gyönyörűen felújított templomért, délután pedig az erdőtarcsai gyülekezet ünnepelhette a kápolnából lett kis templom felszentelését. >>

Répcelaki renoválás
Felszentelésének százharmincötödik évfordulójára megújult a répcelaki evangélikus templom. >>

„Kezdetben teremtette Isten…”
„Nagy bumm” vagy isteni teremtés? A világ és az élet létrejöttének kérdése mindig is foglalkoztatta az emberiséget. Napjainkban is ki így, ki úgy vélekedik a kezdetekről. Ez az izgalmas téma állt a Deák téri Evangélikus Szabadegyetem szeptember 21-i alkalmának középpontjában is. A Fejlődés vagy teremtés? Evolucionizmus vagy kreacionizmus? címmel megrendezett fórumbeszélgetés résztvevője dr. Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, az egyetem Hittudományi Karának professzora és dr. Szentpétery Péter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense volt. A beszélgetést Kodácsy Tamás, a református egyetem hittudományi karának tudományos munkatársa, doktorandusz vezette. >>

Esperesi kollégium Révfülöpön
„Időtlen idők óta” gyakorlat egyházunkban, hogy az esperesi testület, melynek egyebek mellett az egyházvezetés és a lelkészi kar közötti információközvetítés a feladata, találkozik a vezetőséggel, ezáltal is segítve egyházunk adminisztrációs rendszerének, illetve a belső lelki életet segítő tanácsadásnak a működését. >>

Szekszárdi szüret
Az oltáron két tál szőlő, a szószéken prédikáló Gáncs Péter püspök kezében a harmadik. Szeptember végén, szüretidőben van a tolnai megyeszékhely hálaadó istentisztelete, gyülekezeti napja, amelyen a segítséggel élőket is szolgáló épületbővítésért, a toronyalapzat megerősítéséért, a korszerű külső burkolatért, a gyülekezeti terem felújításáért hangzik a magasztalás az igazi szőlőtőhöz, Jézus Krisztushoz. >>

Új lelkész az oroszlányi evangélikus gyülekezet élén
Tízévi szolgálat után elköszönt gyülekezetétől Molnár József, az oroszlányi evangélikusok pásztora. >>

Megfáradtan élni, vagy megújulva nem fáradni?
Az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) szokásos őszi országos csendesnapján a fenti kérdésre keresték a választ Ézs 40,30–31 versei alapján az ige hirdetői és a nagyszámú alkalmi gyülekezet tagjai, akik szeptember 17-én a módosított időpont ellenére is megtöltötték a piliscsabai templomot, a bibliaiskola helyszínét. A Béthel Missziói Otthonban, Isten házában és az Úr iskolájában nem középiskolás fokon kaptak tanítást és bátorítást az ország minden részéből érkező ifjak és lélekben fiatalok az elhangzott három igeszolgálat által. >>

Keresztutak

Az egyházakat nem szabad kiszorítani a társadalomból
Az augsburgi vallásbéke négyszáz-öt-venedik évfordulóján Horst Köhler német elnök óva intett attól, hogy az egyházakat kiszorítsák a társadalom szívéből. Az 1555. szeptember 25-én megkötött augsburgi vallásbéke emlékére múlt vasárnap tartottak ökumenikus istentiszteletet az augsburgi Szent Anna-templomban. Ezen – Köhler mellett – részt vett Edmund Stoiber bajor tartományi miniszterelnök, Karl Lehmann bíboros, a katolikus püspöki kar elnöke és Wofgang Huber, a Német Evangélikus Egyház Tanácsának elnöke is. >>

Újabb evangélikus–katolikus nyilatkozat?
Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának elnöke bejelentette: újabb közös dokumentum készül az evangélikusokkal – fontos teológiai kérdésekben. A Rómában tartott sajtótájékoztatón a bíboros úgy nyilatkozott: a szöveg olyan kérdésekkel is foglalkozik majd, mint például a két oldalnak az egyházzal és papi hivatással kapcsolatos felfogása. >>

Olaszországi kirándulás
A Veszprém Megyei Közgyűlés kisebbségi és vallásügyi bizottsága szeptember 19. és 24. között szakmai kirándulást szervezett Olaszországba. >>

Magyar emlékekért a világban
A világban fellelhető magyar emlékhelyek gyűjtése, bemutatása és megjelölése céljából alakult 2001. január 15-én a Magyar Emlékekért a Világban Közhasznú Egyesület (MEVE). >>

Nagyon őszinte szavak a depresszióról
2005 húsvétjával fejeződik be egy depresszióról írt, nem szabályosnak szánt életregény. Szerzője Albert Györgyi egykori és jövendőbeli médiasztár, aki hosszú időn keresztül súlyosan depressziós volt, s meglehetősen nyíltan, szokatlanul őszintén írta meg élete történetét. Nyíltsága és őszintesége meglep és magával is ragadna, ha a – saját bevallása szerint tavaszi – depressziójából levont legvégső következtetése nem „földszagú” lenne. >>

Evangélikusok

Szabó Lajosra emlékezünk
Tíz éve, hogy eltemettük (1995. október 6-án). Erre a pár soros, nagyon töredékes emlékezésre nem neki van szüksége, hanem nekünk: egykori gyülekezeteinek, egykori káplánjainak – bár közülük sokan már nincsenek az élők sorában –, lelkésztársainak, akik közül a legfiatalabbak is már a nyugdíjaskor határán járnak; az igazi kortársak egyike a kilencven felé tart, a másik pedig túl is van rajta. Személyes kapcsolatainkon kívül megemlékezésre késztet bennünket az apostoli intés és névadó hitvallásunk ide is érvényes artikulusa. >>

e-világ

Jó tudni… élelmiszer-vásárláskor
A tisztelt vásárló megkímélheti magát a tömeghiányos, lejárt minőségmegőrzési idejű, félrevezető feliratú, minőséghibás áru megvétele okozta bosszúságtól, ha figyelmesen elolvassa és megszívleli a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség élelmiszer-vásárlással kapcsolatos tanácsait. >>

Keresztény szemmel

Isten vagy a mammon?
Szólt egyszer az Úr, és mintha mi nem értettünk volna meg semmit: „…vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mt 6,24) Immár évezredek óta gyúrjuk, olvasztjuk, formáljuk és magyarázzuk. Két pont között fel és alá: nevezzük az egyiket Istennek, a másikat – mondjuk – mammonnak. A félúton végül valahogy mindig üres a kezünk… >>

Katonadolog
A történelem az élet tanítómestere – mondták egykor a bölcsek és a filozófusok. Nemcsak a történelmet, hanem egyéni életünket figyelve is sok mindent tanulhatunk. Én úgy mondanám: Isten a történelmen és egyéni életünkön keresztül vezet és tanít mindannyiunkat. Ezért is engedtem a kérésnek, hogy életem egy darabját közkinccsé tegyem. >>

A hét témája

Hetilapunkért adtunk hálát
Kivételes és némileg zavarba ejtő helyzet, amikor egy hetilapnak saját rendezvényéről kell beszámolnia. Bár a helyes arányérzék alapvető szakmai követelmény, a szerkesztő számára ez esetben bizony már az is komoly dilemmát okoz, hogy milyen terjedelemben adjon teret elfogultságának. Mert igaz ugyan, hogy egy-egy kiemelt rendezvény, évforduló jelentőségét nem kizárólag a terjedelemmel lehet hangsúlyozni, de akármivel azért nem szokás több oldalon át foglalkozni. Hogy e heti lapszámunk 5–8. oldalán most mégis „önmagunkat hirdetjük”, arra talán mentségünk, hogy az Evangélikus Élet mottója történetesen éppen az, hogy: „…nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust…” És a hetilapunk jubileumi, 70. évfolyamának apropójából rendezett hálaadó napon alapvetően szintén ezt a szerkesztői-szerkesztőségi-kiadói szándékot, ezt az elkötelezettséget szerettük volna közvetíteni. >>

Hetilapunkért adtunk hálát
Születésnapi torta ugyan nem volt, de „ajándékként” zsúfolásig megtelt a zuglói evangélikus templom a hetvenedik évfolyamát jegyző Evangélikus Élet olvasóival és munkatársaival. A Luther Kiadónak és hetilapunk szerkesztőségének a meghívására hazánk minden részéből, sőt határainkon túlról is érkeztek vendégek a szeptember 24-i hálaadó napra, az EvÉlet olvasóinak, szerzőinek és szerkesztőinek első országos találkozójára. >>

Az a hihetetlen ’57-es esztendő
„Aztán sok Lenin-idézetet találtál?” – kérdezte ifjú barátom, amikor megemlítettem, hogy átnéztem az Evangélikus Élet 1957-es évfolyamát. Ekkor döntöttem el, hogy a lap elindulásának 70. évfordulóján beszélni fogok erről. Ugyanis történelmi-politikai paradoxon – másrészről igazi csoda – volt, hogy az újraéledő diktatúra csak késve érte el az egyházat. Így hát az 1957. március 24-én ismét megjelent újság egészen karácsonyig (ez negyven számot jelentett!) szabadon szólhatott az olvasókhoz. Nyilván voltak korlátok, működött egyfajta öncenzúra, de mindenki publikálhatott, és ami a lényeg: ez a negyven szám – illetve irányultságuk – ma is vállalható. >>

Megkérdeztük…

Utólag…
Mivel az Evangélikus Élet 70. születésnapi ünnepségén időhiány miatt a „kereszttűzben” nem mondhattam el észrevételeimet, kéréseimet és javaslataimat, ezúton teszem ezt meg. >>

evél&levél

A többszörösen megnyúzott és mégis eleven róka esete
Először ingerelt, később „csak” mélységesen elszomorított dr. Frenkl Róbert írása, amely Egy letűnt rendszer „teológiája” címmel jelent meg lapunk 2005. szeptember 11-i számának 3. oldalán. A szerzőjétől megszokottan hajlékonyan fogalmazott cikk több megállapítása mellett nem mehetünk el szó nélkül, mert akkor pontatlan és erősen egyoldalú mondatai korrekció nélkül maradnának. >>

Szokatlanul sok helyeslő reflexiót kaptam az Evangélikus Élet szeptember 11-i számában megjelent írásomra. Ittzés János püspök kritikája mellett ketten kifogásolták a cikk – szerintük – gúnyos hangnemét. Mindez indokolja, hogy érdemben reagáljak Ittzés János véleményére. >>

A közelmúlt krónikája

Az Evangélium Színház kitüntetése
A Magyar Tudományos Akadémia székházában szeptember 24-én rendezett ünnepségen – mások mellett – Magyar Örökség Díjra érdemesítették az Evangélium Színházat és evangélikus művészeti vezetőjét, Udvaros Béla rendezőt. >>

Az augsburgi vallásbéke évfordulóján
A Habsburg-házi V. Károly császárt az 1530-as években erősen lekötötték a török elleni harcok, és csak 1540-től kezdve irányíthatta figyelmét a német belügyekre. Az 1541-es birodalmi gyűlésen Regensburgban azonban nyilvánvalóvá lett, hogy a katolikusok és protestánsok közötti szakadékot nem lehet áthidalni. A hatóságokkal szembeni engedelmesség lutheri doktrínája egyre inkább a helyi fejedelmek iránti engedelmesség alakját öltötte, szemben a (katolikus) császár iránti lojalitással. Ezért utóbbi 1544-ben háborút hirdetett az „eretnekek” ellen, amelyet a pápa is támogatott pénzzel és katonákkal. >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
„Ezzel a hittel eszem, iszom, alszom, ébredek, uralkodom, szolgálok, dolgozom – teszek s tűrök mindent, s tudom, hogy mindez Istennek tetsző jó gyümölcs.” >>

A vasárnap igéje

Rend a lelke mindennek?
Olykor adódnak élethelyzetek, amelyekben ösztönösen cselekszünk. Nem mérlegelünk, nem állítunk föl semmiféle tervet, stratégiát, mert nincs rá idő. Azonnal cselekedni kell, különben visszafordíthatatlan és jóvátehetetlen baj származik a késlekedésből. Aki fuldokló embert lát a vízpartról, rögtön ugrik és ment. Nincs idő méricskélni a víz sodrásának erejét, netán hőmérsékletét. Nincs idő annak rendje és módja szerint fürdőruhát húzni – ugrani és cselekedni kell. Ilyenkor mindennél előrébb való az élet megmentése. A „Fürdeni tilos!” feliratú tábla aligha tartja, tarthatja vissza az életmentőt. Vészhelyzet van – s ilyenkor minden addig megtanult mozdulat, elsajátított ismeret hirtelen sűrűsödve az életmentés szolgálatába áll. A sikeres mentés örömét nem keseríti a tilosban való fürdésért kirótt bírság, melyet az életmentőnek kézbesítenek. – Így látunk, érzünk, gondolkodunk mi, emberek. Mennyivel inkább így lát, érez és cselekszik a mi mennyei Atyánk, ha életveszélyről, vészhelyzetről van szó! >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy Jézus Krisztusban eltörölhetetlenül kijelentetted nekünk üdvözítő akaratodat. Köszönjük, hogy létünk teljességéért a Golgotáig menően szerettél bennünket. Köszönjük, hogy könyörgésünket is annak tudatában mondhatjuk el neked, hogy te mindenben üdvösségünket munkálod, és a kiteljesedést akarod ajándékozni nekünk. >>

Gyermekvár

Kedves Gyerekek!
A négy hete indult sorozat főhőse Anita, aki szüleivel új városba költözött, és ott kezdte el a tanévet. Kalandjairól még három alkalommal olvashattok a Gyermekvár rovatban. A történetek végén találtok egy-egy rejtvényt is; a megfejtéseket küldjétek el a szerkesztőség címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A hatodik rész után sorsolást tartunk, amelyen három szerencsés megfejtő ajándékcsomagot nyer. Aki minden alkalommal beküldi a helyes megfejtést, annak a neve hatszor kerül a kalapba, így nagyobb esélye van arra, hogy nyerjen. >>