E heti Luther-idézet

„… aki helyesen látná az emberek minden baját – akár ellenségeinek, akár barátainak –, az saját szenvedéseiről megfeledkeznék, és azt gondolná, hogy neki nincs is szenvedése. Sőt Mózessel és Pál apostollal együtt égne a vágytól (2Móz 32,32), hogy meghalhasson amazokért; inkább legyen ő az elátkozott, a Krisztustól elszakított és az élet könyvéből kitörlött, csak amazok megváltottak legyenek (amint Róm 9,3-ban megíratott). Ilyen izzó buzgóság hevítette Krisztust, hogy érettünk meghaljon, s a poklokra alászálljon. Így nekünk példát hagyott, hogy mi is törődjünk mások bajával. Mégpedig annyira törődjünk, hogy saját bajainkról egészen megfeledkezzünk, sőt szeressük azokat.”

Luther Márton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek (Virág Jenő fordítása)