Egyházunk egy-két hete

Tatabányán, az elmúlt rendszer „szocialista városainak” egyikében október 1-jén a templom melletti iskola tornatermében tartott istentiszteleten iktatta be hivatalába Schermann Gábort, a gyülekezet most megválasztott lelkészét Bencze András, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese. A mintegy kétszáz résztvevő ugyanis nem fért volna el a gyülekezet templomában. S hogy ez az információ miért kívánkozik az eseményről szóló tudósítás élére? A válasz a gyülekezet történetének utóbbi évtizedeiben keresendő…

A mai Tatabánya területén a 19. század végéig nem élt számottevő evangélikus. A bányaművelés 1896-ban való megindulásával, a munkát keresők betelepülésével azonban számuk egyre nőtt. (Egy felmérés szerint mintegy négyszázötven településről származnak a ma itt élő evangélikusok.)

Az egyházközséggé szerveződés 1930-ban, Kalavszky Kálmán lelkész szolgálata idején történt. A gyülekezet olyan gyorsan nőtt, hogy hamarosan két lelkészi körzetre osztották a várost, és két év alatt – a bányavállalat támogatásával – két templomot is (!) építettek 1937-ben és 1938-ban. A diktatúra beköszöntével azonban a szocialistának kikiáltott városban meggyengült az egyházközség; nagyobbik templomát rövid időn belül el kellett adnia. Az épületet ezután sokáig raktárnak használták.

Az egyházközségben utoljára több mint fél évszázaddal ezelőtt iktattak lelkészt Labossa Lajos személyében. A negyvennyolc évig itt szolgáló lelkipásztornak az ezredforduló évében történt nyugalomba vonulása – majd halála – után évekig csak helyettes vagy segédlelkész szolgált a gyülekezetben. A rendszerváltás után a város újra missziói területté vált. Nos, ezért jelzésértékű, hogy a gyülekezet most megválasztott lelkészének a beiktatásakor kicsinek bizonyult a templom. De Isten igéje, az imádság és az úrvacsora szentsége megszentelte a tornatermet.

Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke püspök Ám 8,11–12 és Mt 11,28 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy az érdektelenség a legnagyobb teher egy lelkész számára: még a gúnyolódásnál és a kritikánál is nagyobb teher. Európában lelki vákuum uralkodik – fejtette ki. Ez nem azért van, mert Isten igéje elvesztette volna erejét, hanem azért, mert átok ül rajtunk, nem adatik a szó. A lelkész nem teheti meg, hogy ha nem hallgatják, nem szól semmit – hangsúlyozta. A püspök testvéri türelmet kért a gyülekezeti tagoktól minden lelkész számára. Kérte, becsüljék meg azt, aki mégis mer szólni, akinek nem adatik más reménység, csak az, hogy egyszer csoda történik, és Isten megkönyörül rajtunk. Az egyházkerület vezetője végezetül azt kérte a beiktatandó lelkésztől, hogy nehéz óráiban ne a környezetén tájékozódjon, és ne is a szívét kérdezze, hanem Gazdáját, Jézus Krisztust, aki elhívta őt.

Schermann Gábor Lk 11,29–30 alapján tartott hivatalátvevő igehirdetésében az életünk során megtapasztalt jelek fontosságát hangsúlyozta. Isten is annyi a számunkra, amennyit jelei mutatnak, amennyit belőlük felfogunk – fejtette ki. Jónás is jellé vált ott és akkor, Ninivében. Nem magától: Isten tette őt azzá, és általa belépett a városba, megmentette a lakóit. A fiatal lelkész beáll azon elődeinek a sorába, akik a golgotai kereszt jelét hirdetik mint megváltásunk egyetlen bizonyítékát – zárta igehirdetését az új parókus lelkész.

Az istentisztelet utáni közgyűlésen a püspök elmondta, hogy az egyház „széncsatája” a városi gyülekezetekben dől el. A köszöntők sorában hangot kapott annak reménye, hogy a tatabányai gyülekezet újra fontos és erős stratégiai pont lesz egyházunkban.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Tatabányai Evangélikus Egyházközség