Keresztutak

A fővárosi Tamás-mise sikerén felbuzdulva rendezték meg a keresők istentiszteletét Szegeden szeptember 28-án. Az áhítattal az alföldi egyetemi városban is az volt a szervezők célja, hogy a templomot eddig elkerülő embereket vezessenek Krisztus közelébe. Az est liturgiája sokkal kötetlenebb volt a Deák téren megismertnél, valamint Szegeden nem csupán evangélikus, hanem ökumenikus közösségbe várták a „tamáskodó” fiatalokat.

A szegedi dóm altemploma mellőz minden hagyományos templomi külsőséget. Az egyszerű téglafalakon modern világítótestek, a templomtérben natúr fából készült székek. Csupán néhány színes kortárs festmény és egy felfüggesztett feszület jelzi, hogy szentélybe lépett a látogató. E „modern katakomba” megfelelő helyszíne volt a hétköznap esti áhítatnak.

A gyülekezet körben, arccal kifelé foglalt helyet. Az Új ének című füzetből válogatott énekek között a liturgiában részt vevő fiatalok gyakran kimondott sóhajainkat, vágyainkat, bánatunkat tolmácsolták: mit is keresünk, hová tartunk, kihez forduljunk felfordult és kilátástalan világunkban? Majd egyszer csak megszólalt a biztató zene, és a gyülekezet a kör közepén elhelyezett oltár (színes terítőre állított váza, körülötte mécsesek) felé fordult, mely lehetőséget teremtett arra, hogy a hívek rátaláljanak egymásra, a közösségre és magára a megváltó Krisztusra.

Ezután az istentiszteletet meghirdető ifjúsági csoportok lelkészei röviden elmondták gondolataikat Zákeus történetéről. Pálfai Zoltán római katolikus egyetemi lelkész meditációjában elmesélte, hogy a németországi ifjúsági találkozón mindent megtett azért, hogy minél jobb helye legyen, hogy személyesen is lássa a pápát. Később azonban rájött, hogy akkor önző módon nem a Megváltót, hanem saját személyét helyezte a központba. Cserháti Sándor evangélikus lelkész a vámszedő történetéről beszélve kiemelte, hogy talán nincs is nagyobb öröm annál, mint amikor valaki a nevünkön szólít meg bennünket. „Velünk most éppen ez történik. Isten fia személyesen mondja, hogy nálunk tölti az éjszakát” – folytatta. A záróimádság előtt a fiatalok meggyújthatták saját gyertyájukat a kicsiny mécsesek lángjával, arra utalva, hogy magukkal vihetik otthonukba Krisztus fényét. Az istentisztelet után tea és keksz mellett nyílt lehetőség kötetlen beszélgetésre.

Bár a szegedi Tamás-templomba érkezők döntő többsége már eddig is tagja volt valamely felekezet ifjúsági közösségének, az istentisztelet mégsem volt haszontalan. Éppen Tamás apostol történetéből tudjuk, hogy a magukat Jézus közelében tudóknak is meginoghat a hitük. Ezért mindannyiunknak naponta vissza kell térnünk az Úrhoz, és valódi közösséget kell alkotnunk, mert csak így leszünk képesek másoknak is továbbadni a jó hírt. Erre Szegeden is lesz lehetőség, hiszen a közeljövőben ismét megrendezik a keresők istentiszteletét.

L. J. Cs.