Élő víz

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. (Mik 6,8)

Szentháromság ünnepe után a huszadik héten az Útmutató reggeli igéi gyakorlati kérdésekről szólnak: arról, miként kell betölteni Isten örök törvényeit. Pál szerint „a szeretet tehát a törvény betöltése” (Róm 13,10). Tudjuk, hogy a hit is Isten kegyelmi ajándéka, és a törvény Krisztushoz vezető mesterünk. Luther szerint „a hit nem tölti be ugyan a törvényt, de kap Lelket és szeretetet a törvény betöltéséhez. Viszont a szeretet nem igazít meg ugyan, de rámutat arra, ami megigazít, a hitre. A cselekvő tehát mégiscsak a hit, a szeretet pedig csupán cselekedet.” Krisztusba vetett hitünk alapján figyeljünk arra, hogy mit kíván tőlünk az Úr! Isten eredeti, örök érvényű és megmásíthatatlan teremtő akarata megelőzte Mózes „megengedő” törvényét: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” (Mk 10,9) Fogadjuk gyermeki hittel, ajándékként Istenünknek Fiában már jelen lévő országát, így Jézus áldása rajtunk is megnyugszik. Kérjük Atyánkat: „Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm.” (Zsolt 119,35) Járjunk elhívatásunkhoz méltóan, megszentelt életben, mert „az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól”! Az Újszövetség népére is érvényes az ő életvédő rendelkezése: „Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.” (1Thessz 4,3.7) Isten a szombatévnek, a nyugalom napjának és az évenkénti három főünnepnek a megtartását kéri választott ószövetségi népétől, de a legfontosabb parancsa hétköznap és ünnepnap egyaránt érvényes – mireánk is: „Ne legyen más istened rajtam kívül!” Ez azt is jelenti, hogy „más istenek nevét ne is említsétek, hallani se lehessen a szátokból!” (2Móz 20,3; 23,13) Mózes – apósa tanácsára – bírákat állított a nép fölé, s „ezek tettek igazságot a nép között minden időben” (2Móz 18,26). Izsák szeretetre törekedett Rebeka iránt, akit az Úr választott a számára; feleségül vette, s „megszerette őt” (1Móz 24,67). Még a Tízparancsolat kihirdetése előtt a Sínai-hegyről ezt ígérte Isten Izraelnek: „…ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül… (…) Papok királysága és szent nép lesztek.” (2Móz 19,5–6) Tudjuk-e, hogy Jézus érdeméért mi is „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet” vagyunk, „Isten tulajdonba vett népe” (1Pt 2,9)? Jézust nem Izrael törvényei szerint (megkövezés) ítélték halálra, mert – mint mondták – „nekünk senkit sincs jogunk megölni” (Jn 18,31); csak „kiálthatták” ezt a császár barátjának. A prédikátor utolsó szavai – mintegy végrendeletként – örök érvényű igazságot fogalmaznak meg (lásd még heti igénket is): „Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” (Préd 12,13) „Ez a szent tízparancsolat. / Ezt adta Istened, Urad…” (EÉ 433,1)

Garai András