Egyházunk egy-két hete

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem szeptember 17-én tartotta szokásos tanévkezdő csendesnapját, ezúttal a teológusotthon kápolnájában.

Első kocka: emberek, találkozások, nyüzsgés. A tanévkezdés öröme és aggodalma az arcokon. A kezdő ének kifejezi gondolatainkat: „Induljunk, érkezünk, adj nekünk társakat…” Majd dr. Szabó Lajos rektor útnak indító szavai, melyek Isten három ajándékáról szólnak: vannak emberek körülöttünk, van üzenet fölöttünk, és van megszólító erő bennünk. Ez az alap, amelyet az Úr ad, s amellyel bátran indulhatunk építeni az ő országát.

Második kocka: célba találó igehirdetés. Dr. Cserháti Sándor magyarázza a hívő emberek feladatát 1Kor 14,20–25 alapján. A cél: Isten és ember találkozása. Megvalósulhat itt és most, ha nyitottak vagyunk rá. Legyen felhúzva a vitorla, hogy bármikor jön is, vihessen előre a Lélek szele.

Harmadik kocka: tizenöt ember a pillantások kereszttüzében. Elsősök. Szemükben izgalom és lelkesedés. Ők az utánpótlás, az új generáció. Isten áldása legyen rajtuk!

Negyedik kocka: három lelkész – Smidéliusz András, Aradi György és Smidéliusz Gábor – gyakorlatias gondolatai a gyülekezet építéséről, az emberek megszólításának lehetőségeiről. Azért, hogy közönségből közösséggé váljunk, s mindenki megtalálja a maga helyét és feladatát.

Ötödik kocka: elcsendesülés, istentisztelet úrvacsorával. Krisztus testének és vérének vétele egybeforraszt. Együtt éljük át a bűnbocsánat, az új kezdet örömét. Isten kezébe téve az új tanévet felszabadulhatunk a terhek alól, és reménységgel tekinthetünk előre.

Hatodik kocka: beszélgetések, közös étkezés. Lehetőség arra, hogy a nyári szünet után újból találkozzunk egymással, megosszuk élményeinket, és megismerkedjünk az újonnan jövő társainkkal.

Utolsó kocka: Istenről és az ő ígéreteiről szóló zene. A Promise koncertje zárja, koronázza meg a napot. Meglepetésként néhány elsős fiú alkotja az előzenekart, saját szerzeményüket adják elő. A dalok szövege elgondolkodtat, Urunkban való bizalomra indít. A közösen énekelt dal üzenetét útravalóként magunkkal visszük a szívünkben, hogy bátorítást meríthessünk belőle a tanév nehézségei között is: „Ő áll mellettem, ő érzi bánatom, ha a legmélyebb gyász vesz körül, ő szól hozzám, ő félt majd, ha álmodom, és ijedten ébrednék föl…”

A. M.