Keresztutak

„Mit tettem, hogy ez történt velem? Miért pont velem történt meg? Miért kell szenvednem?” Aligha van olyan ember, aki élete során legalább egyszer ne tette volna föl magának ezeket a kérdéseket. A kórházlelkészek és önkéntes lelkigondozók konferenciáján, amelyet október 7–8-án az óbudai Apor Vilmos vendégház nagytermében rendeztek meg, a szenvedés értelme állt a fókuszban.

A péntek délután Bolla Árpád áhítatával kezdődött. A lelkész Jeremiás prófétát említve példaként arról szólt, hogy a szenvedéssel kapcsolatos kérdéseinkre Isten előtt állva kapjuk meg a választ. Dr. Schaffhauser Ferenc egyetemi docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Neveléselméleti Tanszékének vezetője A szenvedés értelme címmel tartott előadásában kifejtette: „A méltósággal elviselt szenvedés felemelheti az embert lelkileg, morálisan is, és szebbé, nemesebbé, teljesebbé teheti őt. Éppen ez ad értelmet a szenvedésnek.” A délutánt Bajuszné Orodán Krisztina áhítata zárta.

Lukovits Eszter szombat reggeli áhítata után dr. Süle Ferenc pszichiáter, pszichológus, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet valláslélektani osztályának megszervezője és első főorvosa előadásában a lelki fejlődés természetes fő hajtóerőiről szólt. Mint kifejtette, a mai ember legnagyobb problémája az, hogy elvesztette Istenét. Így egy szellemi űr keletkezett benne, amelybe valamiféle szellemi turmixot tett az Isten helyett. Ez azonban szüntelen problémát, konfliktust jelent az ember számára. A tudomány nem tudja orvosolni személyes, egzisztenciális problémáinkat, éppen ezért nagy szükség van a lélekgyógyászati munkára. Ennek a leglényegesebb alapja az emberben lévő természetes erők felhasználása. Ehhez Istenre kell találnunk. Őt azonban nem a külső valóságban találjuk meg, hanem szellemben és igazságban.

Honti Irén