Evangélikusok

Családi neve jól ismert: a később mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endre nagybátyja volt. Ám személye és munkássága jelenünkben nincs a köztudatban.

Zsilinszky Mihály 1838. május 1-jén született Békéscsabán. Elemi iskolába Békéscsabán és Orosházán, gimnáziumba pedig Szarvason járt. Iskolái – a hozzájuk fűződő helyi és egyházi hagyományokkal – jó hátteret adtak indulásához. 1858-ban a pesti protestáns teológiai akadémiára iratkozott be. Vele egy időben ott folytatta tanulmányait Győry Vilmos és Thaly Kálmán is. 1860-ban külföldön gyarapította ismereteit: egy félévet a hallei, egy félévet pedig a berlini egyetemen töltött, továbbá Németország és Svájc több egyetemét is látogatta. Hazatérve a szarvasi főgimnázium tanára lett. Több tankönyvet írt, ezáltal is segítve egyházunk oktató-nevelő munkáját. Állásáról néhány év elteltével 1874-ben lemondott, de a vármegyei és az egyházi életben továbbra is részt vett.

Politikus volt. 1875-ben Gyomán képviselővé választották. Két ciklusban ezt a kerületet, kettőben pedig Békéscsabát képviselte az Országgyűlésben. 1889-ben Csongrád, 1892-ben pedig Zólyom vármegye főispánja lett. 1895. február 20-án államtitkári kinevezést kapott a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba. Pedagógiai és politikai tapasztalatait minisztériumi munkája során is jól hasznosította. A Tisza-kormány bukásakor, 1905-ben mondott le minisztériumi állásáról, de 1896 és 1904 között, majd 1910-től ismét képviselőséget vállalt.

Történettudós volt. A Magyar Tudományos Akadémia már 1878-ban levelező tagjává választotta; székét A nagy emberek szerepe a történelemben címet viselő értekezésével foglalta el. 1899-ben a testület rendes tagja lett. 1903 és 1909 között a Magyar Történelmi Társulat alelnöke volt. Tudományos munkásságát elismerve 1896-ban a kolozsvári egyetem bölcsészeti, 1909-ben pedig a genfi egyetem teológiai díszdoktorrá avatta. A Luther Társaság és a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság vezető tagja volt.

Néhány fontosabb, egyházunkhoz kapcsolódó műve: Szarvas város történelme és jelen viszonyai (Pest, 1872), Békésmegyei oklevéltár (Haan Lajossal, Budapest, 1877; Haan Lajos, a szintén történettudós békéscsabai lelkész Zsilinszky apósa volt), A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai (I–IV. kötet, Budapest, 1880–1897), Csongrádvármegye története (I–III. kötet, Budapest, 1897–1900), Az 1848-iki vallásügyi tc. története (Budapest, 1908). Külön említjük meg A magyarhoni protestáns egyház története című nyolcszáz oldalas művet, amely Zsilinszky Mihály szerkesztésében, Farkas József, Kovács Sándor és Pokoly József közreműködésével jelent meg „a művelt közönség számára” (Budapest, 1907). Zsilinszky írta meg az anyag 1608 és 1711 közötti részét. E nagy formátumú, alapos könyv – a szükséges fenntartásokkal és kritikával – ma is jól használható.

Felügyelő volt. Tevékenyen részt vett egyházunk életében. Előbb a tekintélyes békéscsabai egyházközségnek, ezután a békési, majd az arad-békési egyházmegyének, 1898-tól 1911-ig pedig a bányai egyházkerületnek volt a felügyelője.

Zsilinszky 1925. október 6-án Budapesten hunyt el. Művei egy része ma is segítséget adhat a történettudománynak és ezen belül az egyháztörténetnek. A tudósnak kijáró tisztelettel emlékezünk meg róla.

B. B.