Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 42 - Spanyolnátha és madárinfluenza

e-világ

Spanyolnátha és madárinfluenza

Az emberiség történelme során mindig gondoskodott arról, hogy saját magát pusztítsa, pedig enélkül is voltak szép számmal olyan kórokozók, melyek megtizedelték a lakosságot. Elég csak a középkori pestisjárványokra vagy az 1917–18-as spanyolnáthára gondolnunk.

Ez utóbbit egy vírus okozta, melynek vizsgálata számunkra lehetetlen, hiszen a 20. század elején még nem voltak meg a vírus tárolásához szükséges eszközök. Egy amerikai lap, a Wall Street Journal számolt be arról, hogy egy kutatócsoportnak kilencévi munkával sikerült kimutatni és „újraéleszteni” ezt a vírust a korabeli maradványokból. Legnagyobb megdöbbenésükre azt tapasztalták a vírus vizsgálata során, hogy ez egy különösen gyorsan pusztító madárvírus, mely a normál madárvírusoktól több szempontból is eltér. Ezek az eltérések azok, melyekkel a vírus az emberhez alkalmazkodott.

Az embert érintő nagyobb influenzajárványok kórokozói, valamint a madárinfluenzáért felelős altípusok rokonságban vannak egymással, és egyaránt az „A”, azaz a kiterjedt járványokat okozó csoportba tartoznak. A madárinfluenza elsősorban a szárnyasok súlyos, rendkívül fertőző megbetegedése. A háziszárnyasok általában mentesek a madárinfluenza-vírusoktól, míg a vadon élő madarak egy része – például a költöző víziszárnyasok, kacsák, libák – e vírusok állandó hordozóinak tekinthetők. Tőlük a háziszárnyasok, sőt más állatok is megkaphatják a betegséget, rendszerint a fertőzött madarakkal való közvetlen érintkezés útján. A vadon élő víziszárnyasok leggyakrabban tünetmentesen hordozhatják, de a bélsarukkal a környezetükbe üríthetik a vírust. A háziszárnyasok a legérzékenyebbek a madárinfluenza-fertőzésre.

Az elmúlt évek tapasztalatai rámutattak arra, hogy jóllehet a madárinfluenza alapvetően a szárnyasok betegsége, a vírus nagyon ritkán, különleges körülmények között az embert is megbetegítheti. A szárnyasokat tizedelő „A” típusú influenzavírusok csoportjába tartozó tizenötféle törzs közül a H5N1 az egyetlen, amely az embernél is súlyos betegséget és halálozást okozhat. Emberben a fertőzés többnyire az enyhe kötőhártya-gyulladástól kezdve a súlyos, néhány esetben akár halálos kimenetelű megbetegedésig terjedő formában jelentkezhet.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tájékoztatója szerint a Délkelet-Ázsiában 2003 decemberében kezdődött, majd napjainkban már Kazahsztánig húzódó – embereket is érintő – madárinfluenza-járvány nyilvántartott eseteinek mindegyikében laboratóriumi vizsgálatokkal igazolták a H5N1 altípus jelenlétét. Ezekben a járványokban az emberi megbetegedések halálozási aránya igen magas volt, jóllehet a vírus emberről emberre terjedő változatát nem mutatták ki. Utóbbi azt jelzi, hogy a szakemberek félelme – hogy ha a madárinfluenza-vírus az emberi szervezetben találkozik egy emberről emberre terjedni képes influenzavírussal, akkor genetikailag egy olyan új vírus keletkezik, amely pusztító világjárványt képes kiváltani – még nem igazolódott be. Ehhez ugyanis három feltételnek egyidejűleg kell teljesülnie. Szükség van egy olyan, emberről emberre terjedő, új altípusú influenzavírusra, melylyel az emberek többsége még nem találkozott, így vele szemben részleges védettséggel sem rendelkezik. Elengedhetetlen, hogy ez az új vírus képes legyen emberben szaporodni, megbetegedést okozni, továbbá emberről emberre továbbterjedni. Azt, hogy ez az új vírustörzs mikor, hol jelenik meg, és pontosan milyen lesz, ma még a szakemberek sem tudják biztosan megjósolni.

A szakemberek félelmei miatt, illetve mert jelenleg sehol a világon nem áll rendelkezésre az emberek számára a madárinfluenza ellen védelmet adó, közforgalomban lévő oltóanyag, a WHO 2005 áprilisában a saját oltóanyaggyártással rendelkező országok – köztük hazánk – rendelkezésére bocsátott egy olyan, laboratóriumban már módosított madárinfluenza-vírustörzset, melyet Délkelet-Ázsiában izoláltak. A WHO azzal a céllal adta át a vírustörzset, hogy az érintett országok kidolgozzák és teszteljék egy új vírusváltozat felhasználásával végezhető nagyüzemi vakcinagyártás módszertanát, technológiáját. Ennek segítségével egy esetleges világjárvány kezdetén a lehető legrövidebb időn belül elkészíthető a megfelelő számú vakcina a valóban járványt okozó vírustörzzsel szemben.

Hangsúlyozni kell, hogy a madárinfluenza-vírusnak jelenleg nem létezik emberről emberre terjedő változata, a majdan kialakuló vírussal kapcsolatban a szakemberek most még csak találgathatnak. A számítások szerint egy Dél-Ázsiából kiinduló járvány 3–6 hónap alatt érhet el Magyarországra. David Nabarro, az Egészségügyi Világszervezet influenzakoordinátora szerint megfelelő óvintézkedések nélkül akár rémálommá is válhat a betegség terjedése. Nabarro, hogy még jobban hangsúlyozza a helyzet komolyságát, korunk két nagy rémképének összevonásával jellemezte a várható járványt, amikor elmondta, hogy hatásait tekintve olyan lesz, mint a globális felmelegedés és az AIDS keresztezése, csak épp tízszer olyan gyorsan terjed majd.

A WHO már szeptember közepén felszólította a nemzetközi közösséget, hogy készüljön fel egy világméretű madárinfluenza-járványra. Eddig a 192 tagországból mindössze negyven dolgozott ki elképzelést arról, hogy miként lehetne gátat vetni az akár több millió emberéletet követelő, világméretű vírus elterjedésének. Magyarország a „felkészült” országok közé tartozik; a védőoltások gyártása folyamatban van, és állítólag elkészültek a tervek arra az esetre is, ha felbukkanna az emberről emberre terjedő vírus.

Magyarországon szeptember 26-án, hétfőn próbálták ki először embereken a madárinfluenza elleni oltóanyagot. Az önkéntesek között ott volt Rácz Jenő egészségügyi miniszter és Bujdosó László országos tiszti főorvos is. Az ÁNTSZ közlése szerint Magyarországon elegendő kapacitás van akár tízmillió egységnyi oltóanyag, azaz a teljes lakosság beoltásához szükséges mennyiség legyártására. A folyamat elég időigényes lenne – csakúgy, mint a tízmillió oltás beadása is; ennek részleteit egy felkészülési terv tartalmazza. A lakosságot prioritási listák alapján oltanák be, elsőként az egészségügyben dolgozókat és az időseket. Mivel a védőoltás nem lenne kötelező, valószínűleg olyanok is akadnának, akik nem élnének vele.

Benkovics Sándor