Élő víz

Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. (Zsolt 130,4)

Szentháromság ünnepe után a 22. héten az Útmutató reggeli igéi Istentől és emberektől elnyerhető megbocsátásról szólnak. Csak az képes embertársai bűnét hetvenszer hétszer, tehát korlátlanul megbocsátani, aki kegyelemből, hit által már elnyerte bűnei teljes bocsánatát Jézus véréért. Máskülönben önmaga ellen imádkozik: „…és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…” (Mt 6,12), és gonosz szolgának bizonyul: „Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?” (Mt 18,32–33) „Hiszen mi a legkisebb bűnért sem tudunk eleget tenni. Ha tehát Isten kegyelemből a sokat megbocsátja, hogyne kellene nekünk is megbocsátani felebarátunknak a keveset?” – kérdezi tőlünk is Luther. S egyben tanácsolja, hogy tartsuk meg a „főparancsolatot”: „Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk.” (Kis káté) Pál is ezért imádkozik a börtönben: „…a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel, (…) és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.” (Fil 1,9.11) A bocsánatot nyert keresztény legfontosabb feladata az Úristen dicsőítése a saját életében, életével. Ennek indokát a zsoltáros vezérigénk folytatásában így közli: „Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.” (Zsolt 130,7) Izrael népe mégis bánat nélkül folytatja ősatyja bűneit, ezért perel velük az Úr: „Térj hát meg Istenedhez…” (Hós 12,7) Jeruzsálem népe nem féli a Seregek Urát, idegen bálványokat imádnak: „…más isteneknek tömjéneznek benne…” (Jer 19,4), ezért a cserépkorsó összetörése jövendő sorsukat jelzi előre. Két bűnös nem ítélkezhet egymás bűnei fölött; szálka és gerenda nagyságú bűneikkel egyaránt Isten bűnbocsátó kegyelmére szorulnak, ezért „ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1) E héten Isten újszövetségi, langyos, „félszívű” gyülekezeteinek is ezt üzeni: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” Mit jelent ez? A szívünk ajtaján zörgető Jézus befogadását s az ő győzelméből való részesedést! „Akinek van füle, hallja meg…” (Jel 3,19.22) Bűnbánat és istenfélelem nélkül ma sincs bűnbocsánat, erre figyelmeztet Júdás sorsa; mindenkor „jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja…” (Mt 26,24)! Isten ma is két lehetőséget biztosít a bűnös embernek: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, (…) Ha készségesen hallgattok rám (…) De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket.” (Ézs 1,18–20). „Luther ezt a helyet az Újszövetség felől a bűnbocsánat feltétel nélküli ajánlataként értette.” (L. új fordítású Biblia magyarázó jegyzetekkel, 775. o.) Elfogadtuk-e már ezt az ajánlatot? „Bármily sok is a mi bűnünk, / Még több az Úr kegyelme; / (…) Ő a mi szabadítónk.” (EÉ 402,5)

Garai András