Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 43 - A „genfi zsoltáros”

Evangélikusok

A „genfi zsoltáros”

Théodore de Beze emlékezete

A kelenföldi vesperás istentiszteleteken minden vasárnap este elhangzik egy-egy genfi zsoltár. E zsoltárátiratok szerzője Théodore de Beze – magyarul Béza Tódor vagy Tivadar – reformátor, Kálvin munkatársa. Az alábbi néhány sorral halálának négyszázadik évfordulója alkalmából emlékezünk meg róla.

Beze egy gazdag francia királyi helytartó gyermekeként látta meg a napvilágot a burgundiai Vézelay-ben 1519. június 24-én. Kilencévesen Orléans-ba került a neves württembergi humanista, Melchior Volmar (1497–1560) szárnyai alá, akinek meghatározó szerep jutott az ifjú szellemi és lelki fejlődésében. Néhány év múlva Volmarral együtt Bourges-ba utaztak, mert Volmart az itteni akadémiára hívták a régi nyelvek tanárának. Beze itt több – Párizsból menekülni kényszerült – férfiúval találkozott, többek között Kálvin Jánossal is.

A protestánsok elleni üldözés megerősödésével (1535) Volmar visszatért hazájába, Beze pedig a párizsi egyetem jogi karán folytatta tanulmányait, s bekapcsolódott az ottani humanisták körébe. Tanulmányai végeztével világfiként latin nyelvű szerelmes versek írásába kezdett, és megjelent verseskötetével (Juvenilia) meglehetős hírnévre tett szert. 1544 körül lett a hitújítás eszméinek követője, és ugyanebben az évben – titokban – feleségül vette a polgári családból származó Claudine Denosse-t. 1548-ban lemondott minden javadalmáról, s feleségével együtt Genfbe menekült. Kálvin munkatársa lett, akinek a kérésére törvényesítette házasságát.

Járt Tübingenben, ahol meglátogatta volt nevelőjét, Volmart. Ezt követően, 1549-től a lausanne-i akadémián tanított a reformátor Pierre Viret (1511–1571) munkatársaként mint a görög nyelv professzora; ebben az időben írta legjelentősebb műveit. Viret mellett szoros kapcsolatban állt Kálvinnal és Farellal, akikkel továbbfejlesztették a kálvinista tanokat. 1559-ben meghívást kapott Kálvintól Genfbe, hogy a frissen alapított Genfi Akadémia első rektoraként folytassa tanári pályáját. A hosszú évek során több, később nevessé vált prédikátor került ki a keze alól. Mindemellett sokat utazott, hogy népszerűsítse és terjessze Kálvin tanait Német- és Franciaországban. Kálvin halálát követően (1564) megválasztották a genfi kálvinista egyház vezetőjéül (Moderators). Ezt a tisztséget 1580-ig töltötte be.

Beze élénk hitvitázó tevékenységet folytatott, Kálvin után ő lett a francia hugenották tanácsadója. Részt vett konferenciáikon (Poissy, 1561; La Rochelle 1571), és tudatosan síkraszállt a református egyház hitének tisztaságáért. 1586. márciusában ott találjuk a montbéliard-i (mémetül Mömpelgard) vallási megbeszélésen, ahol a lutheránus-evangélikus Jakob Andreae-val (1528–1590) szemben a református tanokat védelmezte. A híres genfi katolikus püspök, Franz von Sales (1567–1622) többször próbálkozott – mindhiába – rávenni őt arra, hogy rekatolizáljon. Beze tanári pályáját 1598-ban, a lelkészi szolgálatot pedig két évvel később fejezte be. 1605. október 13-án halt meg Genfben.

Beze kora egyik legismertebb biblikus tudósa volt. A zsoltárfordító számos szentírási kommentárja mellett különösen fontos az 1551 és 1559 között készült, komoly szövegkritikai munkán alapuló görög Újszövetség-kiadása, amely 1565-től kezdve számtalanszor megjelent. Ez a szövegvariáns lett később a textus receptus (az általánosan elfogadott szöveg). E mellett szívügyének tekintette a kálvinizmus rendszeres teológiájának kidolgozását. E program jegyében továbbgondolta és radikalizálta Kálvinnak a kettős predestinációról szóló tanítását és úrvacsoratanát. Az úrvacsorai jegyekben határozottan Jézus jelképes jelenlétét vallotta.

Evangélikus énekeskönyvükben több éneket is találunk neve alatt. Ezek közül talán az egyik legismertebb zsoltárfordításából álljon itt néhány sor befejezésül: „Tebenned bíztunk eleitől fogva, / Uram, téged tartottunk hajlékunknak! (…) Te voltál, és te vagy, erős Isten, / És te megmaradsz minden időben.” (339,1)

Blázy Árpád