Élő víz
„A keresztfához megyek…”
A kereszt többjelentésű szó, jelentései között szoros összefüggés fedezhető fel. A kereszt ókori kivégzőeszköz is volt, az elítéltet keresztre feszítették. Jézussal is így történt, de ő ártatlan volt, értünk vállalt kereszthalált, valódi bűnösökkel együtt függött a fán.
A kereszt a kereszténység jelképévé vált, megigazulásunk egyetlen eszközévé. A zenében is szerepel kereszt (#), amely fél hanggal magasabbra emeli a hangot. Felemelőjel. A sírkereszt arra emlékeztet, hogy Krisztus nem maradt a kereszten, a halálból átment az életbe. Mi is abban reménykedünk, hogy halott szerettünk egyszer velünk együtt feltámad, s a halálból átmegyünk az életbe, ha megértjük Krisztus keresztjének a jelentőségét, reménységünk igazi zálogát.
Az „életet”, a búzát is kereszt alakba rakják aratás után. Az új kenyérre is keresztet szoktak rajzolni, mielőtt megszegik. A kereszt azonban terhet, szenvedést, megpróbáltatást is jelent a napi szóhasználatban. Ez elől a kereszt elől az ember szeretne elmenekülni.
Túrmezei Erzsébet egyik versfordításában olvashatjuk: „Ne akarj kereszteden könnyíteni!”
A vers szereplője azt álmodja, hogy egy kezébe került fűrésszel levág egy darabot a keresztjéből. Úgy érzi, könnyebb lett, de amikor elér egy patakhoz, nem tud átkelni rajta, hiányzik a levágott darab. Majd felébred, s boldog, hogy a földön van, s előtte az élet.
Keskeny az út előttünk, de ne térjünk le róla, mert az út végén a feltámadott Krisztus keresztje fénylik. Jézus így figyelmeztet bennünket: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27)
Jézust keresztre feszítésekor arra biztatták a körülötte állók, hogy szálljon le a keresztről, ha tényleg Isten Fia. De ő ezt nem tette, teljesítette az Atya akaratát. Nekünk is meg kell hallanunk Jézus figyelmeztetését! „Tied vagyok, Jézusom, megyek keresztutadon, / Nyugtot, békét így lelek. A szeretet hozzád kapcsol / – boldog, aki híven harcol –, veled mindig győzhetek.” (EÉ 208,5)
Csaba Piroska