Napról napra

Új nap – új kegyelem

Liturgikus sarok

Biblia és liturgia
A reformáció ünnepét megelőző vasárnap – már hagyománnyá vált formában – bibliavasárnap. Ezen a napon a Szentírás áll a középpontban, ugyanakkor a Biblia terjesztésének missziói feladata a is előtérbe kerül. Természetes hát, hogy az Evangélikus Élet e heti számában a Liturgikus sarok is efelé igazodik. S amikor most az új Agenda megjelenésére várva a visszaszámlálás zajlik, érdemes végiggondolni, menynyire jelenik meg a „sola scriptura” reformátori elve az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv kiadásra váró lapjain. >>

Élő víz

„A keresztfához megyek…”
A kereszt többjelentésű szó, jelentései között szoros összefüggés fedezhető fel. A kereszt ókori kivégzőeszköz is volt, az elítéltet keresztre feszítették. Jézussal is így történt, de ő ártatlan volt, értünk vállalt kereszthalált, valódi bűnösökkel együtt függött a fán. >>

Rekviem
(Akivel szembe kellett néznem) Rég nem volt nálam, s ma éjjel ismét meglátogatott az apám. Hökkent-ijedten néztem őt, az árnyat – Másfél évtized ködfalán tört át – hogy lásson? Vagy hogy megkísértsen? Ő volt? Vagy ... >>

Halott élők és élő halottak
Érdekes jelenet lehetett: Jézus felszólított valakit, hogy kövesse őt; az illető nem ellenkezett, csak éppen jogosnak látszó haladékot kért. Nem utasította vissza Jézus szavát, csak közbevetette: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” Egyáltalán nincs kizárva, hogy ez a valaki apja halála és temetése utánra kér haladékot. Majd ha meghalt az apám, és eltemettem. Beteg, öreg, nem sok van neki hátra. S akkor jövök, és követlek. Jézus azonban nem enged haladékot: „Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” (Lk 9,59–60). >>

Hogyan tedd emlékezetessé az életed?
A téma és a cím nemcsak az utcán hever, hanem időnként az út melletti óriásplakátokon is. „Élsz? Vagy csak létezel? Tedd emlékezetessé az életed!” Ezeket az öles betűkkel írt kérdéseket, illetve a felszólítást egy főút szélén álló hirdetőtáblán olvastam, éppen szemben a városi köztemetővel. Ilyenkor, halottak napja környékén az eredetileg valamilyen autócsodát reklámozó provokatív mondatok más, új értelmet nyernek az arra közlekedők számára. Mintha a temetőbe igyekvő látogatóknak szánta volna a Nagy Rendező a „Lenni vagy nem lenni?” hamleti dilemma mai változataként ezeket a valóban életfontosságú kulcsszavakat, miközben a temető főkapuja felett évtizedek óta ez a korántsem reklámízű kijelentés olvasható: „Feltámadunk”. De ma kinek tűnik ez fel? >>

Heti útravaló
A királyok Királya és uraknak Ura, akié egyedül a halhatatlanság, a tisztelet és az örökkévaló hatalom. (1Tim 6,15–16) >>

Egyházunk egy-két hete

Deák téri mementók
Múlt vasárnap sem volt „lakatlan” a belváros evangélikus szigete. A Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezetének a terme október 23-án megtelt azokkal, akik a II. Insula Lutherana-nap programjaira voltak kíváncsiak. A rendezvényt Huszár Gál nyomdász-reformátor emlékének szentelték, aki négyszázharminc évvel ezelőtt, 1575-ben éppen ezen a napon hunyt el. >>

Száztíz éves a budavári templom
A 19. század első felében a mai főváros budai oldalán alig ötven evangélikust tartottak számon. >>

Az alulmaradás képessége
Hatalmas tömeg, közöttük a Luther-kabátot viselő szolgatársak meglepetésszerűen nagy serege kísérte utolsó útjára 2000. október 23-án, az 1956-os forradalom évfordulóján a hévízgyörki evangélikus lelkészt, a Zürichi Egyetem díszdoktorát, Dóka Zoltánt… >>

Regionális evangélizáció Dabason
Ebben az évben nem először és nem is utoljára adódott lehetőség a Dél-Pest Megyei Egyházmegyében arra, hogy több gyülekezetet is érintő evangélizációs alkalmat tartsanak. Alberti, Szolnok és Vecsés után október 19. és 21. között Dabason került sor evangélizációra. >>

Keresztutak

Esperesi „vizitáció” Bajorországban
A Magyarországi Evangélikus Egyház törvényei szerint az esperesek joga és kötelessége, hogy az egyházközségekben legalább háromévenként „vizitációt”, azaz általános vizsgálatot tartsanak. Nos, a bajor–magyar testvérkapcsolat jegyében az elmúlt héten D. Szebik Imre és Ittzés János püspök vezetésével Bajorországba indult a teljes magyar esperesi kar, hogy egy baráti eszmecsere keretében „megvizitálják” bajor kollégáikat, és megvitassák velük, hogy mi az esperesek szerepe az egyházban, illetve hogy miképpen tudnak a lelkészi kar lelki vezetői lenni. A találkozón számos bajor esperesen kívül részt vett dr. Karl-Heinz Röhlin tartományi püspök és Michael Bammessel nürnbergi esperes is. >>

Erdélyben is megemlékeztek ’56-ról
A múlt vasárnap délelőttjén a kolozsvári evangélikus templomban gyülekeztek össze mindazok, akik együtt óhajtottak emlékezni 1956-ra. Az egybegyűlteket – Dán Michael Dávid felemelő orgonajátéka után – Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke köszöntötte, és szintén ő végezte az első oltári szolgálatot. Dr. Geréb Zsolt professzor, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora igehirdetését az ünnep, október 23-a mondanivalója köré szőtte, egyúttal megbocsátásra és megbékélésre szólított fel. Arra is figyelmeztette a megjelenteket, hogy az emlékezés keresztényi kötelességünk, a nép múltját, szenvedéseit nem szabad elfelejtenünk – erre a Szentírás is több helyen int. >>

Kinek a felelőssége?
A címe más volt annak a valláspedagógiai konferenciának, amely az európai hitoktatás helyzetét és jövőjét tárgyalta Berlinben október 5. és 9. között, de a témája egyértelműen a címben megfogalmazott kérdés körül forgott: kinek a felelőssége az, hogy a mai hittantanítás az Európai Unió tagországaiban éppen hol tart? És kinek a felelőssége a jövő? >>

Együttélés – a jövő útja
Döntő, hogy milyen lelkülettel közelítenek a keresztény egyházak a cigánysághoz. Kevés, ha csak a divatos frázis, a tolerancia, a „viseljük el egymást” a jelszó. Szomorú, ha csak az egyháztagtoborzás önző érdeke motivál. Csak azzal a krisztusi Lélekkel szabad a cigányság felé fordulnunk, aki a romákban megláttatja velünk közös Atyánk gyermekeit, potenciális testvéreinket – hangsúlyozta megnyitójában Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban október 17–19. között megrendezett cigánymissziós konferencián. >>

Lelkigondozás az iskolában
„A mi családunkban volt egy dédapa. Ő arról híres, hogy huszár volt, és kiemelkedő szolgálataiért a király földet adományozott neki.” „Nálunk pedig volt egy nagymama, aki nem tett semmi különöset, mégis nevezetes volt. Önmagának vívta ki a hírnevet, mert nagyon kardos asszony hírében állt.” A Deák téri gimnázium hatodik osztályosai hittanórán az ősatyákkal foglalkoznak. Az volt a házi feladatuk, hogy a saját családjukban keressenek olyan híres elődöket, akiknek az emlékét őrzi a család. Harmincegy diák – Sólyom Anikó tanárnő osztálya – foglalkozik Ábrahámmal, Lóttal és a velük történt, nem mindennapi eseményekkel. Hétköznapi hittanóra, gondolnánk, csakhogy az osztály az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyik termében ül, mögöttük pedig negyven-negyvenöt tanár az ország csaknem minden evangélikus iskolájából és néhány hittanár szakos hallgató. >>

Evangélikusok

Földi búcsú – méltóképpen
„Igyekezz úgy élni, hogy még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen, amikor meghalsz” – figyelmeztet egy mondás. Amikor egy évvel ezelőtt a nagymamám temetését kellett intéznünk, a mi szomorúságunkat enyhítette az a tisztelet és tapintat, amellyel John Gray, a csömöri és nagytarcsai evangélikus gyülekezet temetkezési vállalkozója tette a dolgát. Emellett – nem is mellesleg – ő az egyetlen szakképzett balzsamozó és temetkezési vállalkozó Magyarországon. >>

Szopori Nagy Lajos halálára
Szopori Nagy Lajos (1935–2005) élete utolsó éveiben egyházunk folyóiratának, a Credónak a munkatársai közé tartozott. Mint szerkesztő bátran állíthatom: ebben az időszakban nem volt olyan evangélikus szerzőnk, akivel akkora szerencsénk lett volna, mint vele. Világosan értette és helyeselte a periodika célkitűzését: nem bocsátkozott ugyan elvi fejtegetésekbe, de – számomra megtisztelő – barátsága, egy-egy megjegyzése, állandó és szíves segítsége mindennél többet jelentett. >>

Huszár Gál, a nyomdász és püspök
Négyszázharminc évvel ezelőtt egy reformációt pártoló patrónus, báró Forgách Imre komjáti földesúr ezeket a sorokat írta be naplójába: „Huszár Gál úr, az én második atyám, s mindenkinél kedvesebb barátom, nagy képzettségű teológus, Isten evangéliumának páratlan hűségű és fáradhatatlan hirdetője, a jók nagy gyászára és fájdalmára, Pápa városában, 1575. október 23-án pestisben elhunyt…” >>

e-világ

Az aranyvirág
Az elmúlás, a halál gondolata egyre inkább előtérbe kerül az ősz beálltával, amit a novemberi kert, a pihenni térő természet hangulata csak tovább fokoz. Ilyenkor legfőképpen a krizantém az, amely a kertekből vagy a virágárustól – mint a múló év utolsó virága – szeretteink sírjára költözik. A krizantém több országban – például Angliában – egyáltalán nem a halottak napjához kötődik. A vasárnapi ebédhez megterített asztalon éppúgy előfordulhat, mint egy születésnapi virágcsokorban. >>

Keresztény szemmel

Reformáció és ökumenizmus
Már érzékelhető közelségben van a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója. Ezt jelzi, hogy alakulnak a bizottságok – egyházunkban és nemzetközi szinten is – a ritka jubileum méltó megünneplésére. Miért nevezem ritkának? Hiszen korunkban sok történelmi évfordulót tart számon az emlékezet! – Ez igaz, de a reformáció egyediségét nemzetközisége és ma is (nem csak az érintettek által) pozitívnak minősített üzenete, tartalma, következménye adja. A reformáció ünnepe ma is élő – és bizonyára így lesz ez 2017-ben is. >>

A hét témája

A Biblia új köntösben
Az évek óta megrendezett háromnapos könyvvásár, a Győri Könyvszalon egy nagyszabású kulturális rendezvényfolyam részeként most is hatalmas tömegeket vonzott Győr belvárosába október harmadik hétvégéjén. Ennek volt apró, de szép színfoltja a Magyar Bibliatársulat, a Luther Kiadó és a református Kálvin Kiadó közös standja. A három kiadó könyvbemutatót tartott A Biblia új köntösben címmel. Az eseményen Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára a frissen megjelent, MP3 formátumú Hangzó Újszövetség CD-t, Fodor Csaba, a Kálvin Kiadó terjesztési vezetője pedig Laura Blanco – Silvia Carbonell Erények és értékek – Vidám játékok, foglalkozások és elgondolkodtató kérdések 52 hétre című, iskolás gyermekeknek készült, játékos foglalkoztató könyvét mutatta be az érdeklődőknek. >>

A négyszáz csöndes év
Az Ószövetség azzal végződik, hogy a zsidó nép a babiloni fogságból visszatért a hazájába, de mindenestül kiszolgáltatott volt a perzsa királyok kénye-kedvének, és sóvárgott elveszített szabadsága után… >>

A kereszt teológusától az ökumenéig
Egy testben a kereszt által – Princetoni javaslat a keresztények egységére. Szerkesztette Carl E. Braaten és Robert W. Jenson. Fordította Tóth Sára, szakmailag lektorálta id. Hafenscher Károly. Hermeneutikai Füzetek 28. Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 2005. Ára 735 Ft. >>

A Gutenberg-féle könyvnyomtatás és a reformáció
Merész állítással kezdem: a könyvnyomtatás nem lett volna a reformáció nélkül az, amivé lett, és a reformáció sem lett volna a könyvnyomtatás nélkül az, amivé vált. Mindkettő a másikat segítette gyors elterjedésében. Gutenberg az úgynevezett negyvenkét soros Bibliát 1455-ben nyomtatta. Hatvankét évvel később hogyan juthatott volna el gyorsabban mindaz, amit Luther meghirdetett – a Szentírásról szóló tanítása, a krisztocentrikusság és Isten bűnbocsátó kegyelme –, majd maga a német nyelvre lefordított Biblia is az akkori Németország lakóihoz (pár évvel később pedig más országokba is), ha nem a könyvnyomtatás által? >>

Jézus élete
A közelmúltban jelent meg az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió újdonsága, Irving Jensen munkája, amelynek segítségével a négy evangéliumot időrendi sorrendben tanulmányozhatjuk. A 128 oldalas, munkafüzet jellegű kiadvány sok-sok ábrával, időrendi táblázattal és ellenőrző kérdéssel ismerteti Jézus mintegy három és fél éves nyilvános földi szolgálatát és életét. >>

Teológia mindenkinek
Mindannyiunknak, akik kereszténynek valljuk magunkat, rendszeresen és rendszerezetten át kell gondolnunk keresztény hitünk tartalmát, irányát és célját. Azzal a törekvéssel, hogy ne könnyedén, felelőtlenül régi paneleket visszhangozzunk, hogy ne váljon hiteltelenné és erőtlenné a ránk bízott evangélium. Ehhez kíván segítséget nyújtani az a könyv, amely az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület által szervezett előadás-sorozat keretében elhangzott referátumok szerkesztett változatát adja kezünkbe. Az előadás-sorozat címe Hitünk titkai. Teológia – Luther nyomán – mindenkinek volt. >>

Auschwitz – katarzis ateológiában
Az, hogy hatvan évvel az események után a holokausztirodalom mennyisége nem apad, ékes bizonyíték arra, mennyire beágyazódott az emberiség közös emlékezetébe a vészkorszak feldolgozhatatlan és lezárhatatlan szörnyűsége. Negatív mágnesként vonz, ösztönöz a vele való foglalkozásra. Különféle nézőpontból közelítik meg a 20. század botrányát, magyarázzák a megmagyarázhatatlant. >>

evél&levél

Tizenöt éves a várpalotai Evangélikus Keresztyén Óvoda
Zsúfolásig megtelt templomban ünnepelték Várpalotán a városunkban méltán elismert, nagy hírű óvoda alapításának tizenötödik évfordulóját. Az október 16-i hálaadó istentiszteletre Lassú Tamásné vezető óvónő és munkatársai számos vendéget meghívtak a városból és környékéről. Az alapító Pintér Mihály esperes mellett Lukáts András helyi református esperes, Nagy Károly római katolikus kanonok, Isó Dorottya veszprémi másodlelkész, Lampért Gábor egykori várpalotai segédlelkész és Tóth Attila várpalotai evangélikus lelkész ünnepélyes bevonulásával vette kezdetét a nagyszerű alkalom. Evangélikus himnuszunk után Tóth Attila a 34. zsoltár szavaival köszöntötte az ünneplő vendégsereget: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt 34,2; Károli-fordítás) A változatosan összeállított ünnepi műsorban a legkisebb gyermekek és az egykori óvodások mellett felnőttek, szülők, nagyszülők, óvónők, presbiterek fogadták meg a zsoltáros szavait. (…) >>

Európai és brazíliai Gustav Adolf-egyesületek találkozója Félixfürdőn
Fennállásának tizedik évfordulója alkalmával az Arbeitgemeinschaft der Gustav-Adolf-Werke und Evangelischer Diasporawerke in Europa und Brasilien (AGDE) szeptember elején a Nagyvárad melletti Félixfürdőn tartotta rendes közgyűlését, a romániai protestáns egyházak 2002-ben alapított Gustav Adolf Munkaközösségének (GAW-Ro) meghívására. Az AGDE ernyőszervezet tagjai közé tizenkét ország tizenhét segélyszervezete tartozik, melyek vezetői kétévenként osztják meg egymással tapasztalataikat, gondjaikat, sikereiket. Ez alkalommal nyolc ország – Ausztria, Brazília, Csehország, Lengyelország, Németország, Románia, Svédország és Szlovénia – képviselői voltak jelen. Az ünnepi megnyitó istentiszteletre a nagyváradi evangélikus templomban került sor, amelynek a közelmúltban történt felújítását a Gustav-Adolf-Werk hathatósan támogatta. >>

A közelmúlt krónikája

Romok alatt
Kétszáz esztendeje, 1755. november 1-jén hatalmas csapás szakadt a portugál királyi főváros, Lisszabon lakóira: „Úgy kezdődött, mint a szekerek recsegése, aztán a tárgyak táncolni kezdtek föl s le…, s látom, hogy a falak rázkódnak és beomlanak…” A hatalmas erejű földrengés, amelyet szökőár és tűzvész követett, utórengéseivel hosszú napokon keresztül tartotta még rettegésben a túlélőket. A legvisszafogottabb becslések szerint is harmincezren vesztek oda: „Aki látta Lisszabont e rettentő calamitas (csapás) előtt meg mostan, az döbbenten áll, a város nem egyéb, mint kőhalom, mit a tűzvész tett. Úgy számolják, negyvenezer ház pusztult el, és a tenger bajbul a legborzasztóbb, hogy sok szerencsétlen lélek szorult bé a romok alá, de meg nem halt, ám kijönni sem bírt, így volt, ki élve megégett, mások meg éhen vesztek…” Mindenszentek napja ekkor nemcsak az áldozatokat, az aranytól roskadó várost, de sokak számára az Isten gondviselésébe vetett hitet is maga alá temette. >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
„Így a sacramentumra [keresztségre] való tekintettel igaz az, hogy a bűntelen ártatlan, de amíg ez nem megy végbe teljesen, és ő még a bűnös testben él, míg nincs bűn nélkül, és nem minden vonatkozásban tiszta, inkább csak elkezdett tiszta és ártatlan lenni. Ezért támadnak fel az életkor előrehaladásával természetes bűnös ösztönei: harag, tisztátlanság, gerjedelem, fösvénység, gőgösség és ehhez hasonlók: mindezekből semmi sem lenne, ha a bűnök a sacramentumban már mind megfulladtak volna, és holtak lennének. Most azonban a halál és az utolsó napon való feltámadás által leendő megfojtásuk csupán jelezve van.” >>

Kultúrkörök

Habsburg Mária, Mohács özvegye
Visszafogott eleganciájú, nemes tartású, fiatal hölgy néz ránk okos tekintettel kisebb-nagyobb plakátokról. Ő Habsburg Mária, Magyarország királynéja. Ötszáz évvel ezelőtt született, néhány hónapos korában jegyezték el – még megszületése előtt – II. Lajossal, akivel aztán szerelemben élt, s akinek a mohácsi csatavesztéskor, igen fiatalon özvegye lett. Az egész Európában Magyarországi Máriaként ismert királyné hűséges alakját, kivételes asszonyi sorsát idézi meg kiállításán a Budapesti Történeti Múzeum (BTM). >>

Német nemzeti kincsek Lutherről
Reformáció ünnepe előtt nagyszabású kiállítást rendeznek Németországban azoknak a művészeknek az alkotásaiból, akiket a 17–18. században Luther szellemisége inspirált. >>

Az élő reménység népe vagyunk
Nemcsak a családfakutatás divatját éljük ma, de általában a régi korok művészetének emlékei is egyre inkább foglalkoztatják a tudósokat. Ásatásoknál előkerült épületmaradványok, dísztárgyak, ékszerek, hajdani festmények bemutatása, régi kották által rögzített dallamok hangszeres megszólaltatása igazi szenzáció lehet. Ezek sokszor jobban tükrözik egy-egy korszak szellemét, mint a krónikák, jegyzőkönyvek és egyéb források. Sokatmondóak egyháztörténeti emlékeink is. >>

A vasárnap igéje

A féltő szeretet kilencvenöt tétele
Mi vezette Luthert 1517. október 31-én, amikor híres kilencvenöt tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára erősítette? A Krisztus által megígért pünkösdi Lélek, ezért piros ilyenkor az oltár- és szószékterítő a templomainkban. >>

A legNAGYobb könyv
Munkámból adódóan gyakran járok könyvbemutatókra. A legfontosabb kérdések egyike, amelyre a szerzőtől választ szoktak várni az újságírók, az, hogy kiknek szánja az írását. És izgalmas az is, hogy miért, milyen szándékkal írta meg azt, amit könyvvé formált. Mert egy könyvvel nagyon sok célt lehet ám szolgálni! Szórakoztatni, mesélni, megnevettetni, elgondolkodtatni, ismeretet terjeszteni, felvilágosítani, dokumentálni, életrajzot közreadni. Aztán lehet rossz, hátsó szándékkal is írni: kampányidőszakban politikusokról botránykönyvet, vagy éppen a „sztárvilágban” szokásos módon emberek lejáratására, „leleplezésére” kiadni „hiteles vallomásokat”. A félrevezetés, a hazugság is belefér, hiszen a cél a mindenáron való meggyőzés – meg a sok eladott példány. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Mindenható Istenünk! Hálát adunk neked ezért a világért, melybe életünket helyezted, melyet minden örömet adó javával és áldásával, tettekre sarkalló hiányosságával és nehézségével nekünk teremtettél. Őrizd meg e világot olyannak, amilyennek alkottad; ne engedd, hogy a tudatlan ember tönkretegye. Őrködj fölötte, hogy a háború, a lélektelen pusztítás, a fizikai és lelki környezetszennyezés, az értelmetlen halál ne boríthassa fel az élet egyensúlyát. Vezess el minden embert a teremtettség kincseivel való felelős bánásmódhoz, hogy minden cselekedetünk igaz istentiszteletté válhasson, és téged dicsőíthessen teremtett világodban. >>

Gyermekvár

Kedves Gyerekek!
A Füller Tímea által írt sorozat főhőse Anita, aki szüleivel új városba költözött, és ott kezdte el a tanévet. Kalandjairól a mostanin kívül még egy alkalommal olvashattok a Gyermekvár rovatban. A történet végén találtok egy rejtvényt is; a megfejtést küldjétek el a szerkesztőség címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A hatodik rész után sorsolást tartunk, amelyen három szerencsés megfejtő ajándékcsomagot nyer. Aki minden alkalommal beküldi a helyes megfejtést, annak a neve hatszor kerül a kalapba, így nagyobb esélye van arra, hogy nyerjen. >>